A saját összeállítású darab rétegei különböző korokból származnak, erre az egy hétvégére mégis teljes egységgé formálódnak. Az Apokrif magját Simon Péter töredékesen fennmaradt evangéliumi szövege adja a 3-4. századból, mely egy fiktív, a kórus által kitalált móduszban szólal meg két női (!) mesélő szájából. A darab zenei súlypontját Deák-Bárdos György 1930-as években írt és egyben szinte soha nem hallható Parasceve című kórusműciklusa adja. Ez a két gyökeresen eltérő világ egészül ki a korai magyar többszólamúság Eperjesi Graduáléból származó zsoltárfeldolgozásaival és népénekekkel.

A magyar egyházzene alighanem legnagyobb szabású remekművét a Szegedi Fogadalmi Templom felszentelésére komponálta Dohnányi Ernő (1877-1960). A két kórusra, szólistákra és eredetileg zenekari- és orgonakíséretre írt monumentális kompozíció a teljes miserendet (ordináriumot és propriumot, azaz a mise állandó és változó részeit is) zenébe foglalja. Az 1930-ban bemutatott művet alig néhányszor adták elő, szinte teljesen feledésbe merült. Idén, a zeneszerző születésének 140. évfordulóján is csak a Csíkszerda előadásában hallható. A zenemű egészében a kórus a főszereplő. 

"Mária története egy évek óta érlelődő projekt a Csíkszerda íróasztalfiókjában. A koncert folyamán annak a különleges személynek az élettörténetét követhetik végig a hallgatók, aki alighanem a legtöbbször megénekelt alakja az európai zenetörténetnek. Hogy mi teszi különlegessé az előadást? Elsősorban a dalanyag sokszínűsége az, ami önmagában is magávalragadó: középkori cantigas, reneszánsz canzonetta, motetta; angol carol és német protestáns népének éppúgy választotta tárgyául Máriát, mint magyar népdalok, archaikus népi imádságok, XX. századi és kortárs kórusművek, vagy afrikai ökumenikus énekek."