Blog

„Elég neked az én kegyelmem, mert az erő a gyöngeségben nyilvánul meg teljesen.” (2Kor 12,9)

Győrből Tihany felé haladva, a Szent Benedek Zarándoklaton eszembe jutott egy ismerősöm megjegyzése: “Zsófi! Te nem csak akkor restaurálsz, amikor dolgozol, hanem állandóan, életed minden területén”. Ekkor döbbentem rá, hogy sokkal mélyebbek az összefüggések munkám és lelki alkatom között, mint ahogy azt korábban gondoltam. Az élet különböző területeinek kapcsolódási pontjai jobban megerősítenek feladatomban, hivatásomban, élethivatásomban. 

A késő középkorban és az újkor elején számtalan művész megpróbálta a Torinói halotti leplen látható Megfeszített képét pontosan lemásolni, de félig sem megnyugtató eredménnyel. A legzseniálisabb művészek sem gondolták azt - amit a fényképezés feltalálása óta tudunk - hogy a leplen látható testlenyomat egy fotográfiai negatív, vagyis a Lepelről készített fényképek fotónegatívja láttatja a pozitív képet. Eredetiségét sokáig megkérdőjelezték az 1988-ban végzett C14-es szénizotópos kormeghatározás  eredményei miatt, mígnem a lepel 2003-as restaurálása során kiderült, hogy a korábban vizsgált minták mindegyikét egy tűzeset utáni középkori kiegészítésből vették.

“A szerelem központi problémáját tehát így foglalhatjuk össze: hogyan lehetséges összeegyeztetni egy kapcsolatban a teljes egységet és a tökéletes önállóságot? Hogyan jöhet létre valóságos közösség úgy, hogy közben nem vész el a partnerek integritása? Hogyan valósulhat meg, hogy a másik bennem legyen, a szó legnyersebb, fizikai értelmében, de közben ne tűnjön el, ne semmisüljön meg?... E kérdések egyenesen tárgyunk lényege felé visznek bennünket. Lehet, hogy a halál az a pillanat, amelyben a szerelem valóban lehetségessé válik; amikor a szerelmesek végre teljesen és végérvényesen eggyé válhatnak?” (Henri Boulad SJ: A halálban ugyanis megszületünk. Szeretet, szerelem, feltámadás, örök élet. Jezsuita Kiadó, 2017)

Tisztelettel meghallgatni és gyengédséggel érinteni – ez volt a kulcsmondata Jean Vanier bensőséges tanításának, melyet 2008 januárjában tartott Piliscsabán, az első magyarországi katimavikon, az értelmi sérült emberek és családtagjaik találkozóján. A kanadai tengerésztiszt, aki később filozófiai és teológiai tanulmányokat folytatott, 1964-ben hozta létre a Bárka közösséget, szellemi fogyatékos emberek befogadására és megsegítésére. Olyan emberek között élte életét, akik leggyakrabban összetört vagy torzult énképpel kerültek be a közösségbe. Előadásában azt a jó hírt hirdeti, hogy nem attól vagyunk fontosak, amit teszünk, hanem attól, hogy vagyunk, létezünk. "Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, s Isten lelke lakik bennetek?" (1 Kor 3,16)

Dr. Vörös Győző ókorkutató, akadémikus Vízkereszt ünnepén tartott budavári előadását hallgatva nem kisebb célt tűztem ki magam elé, mint a Machaerus "csúcsát". Nagy nemzetközi érdeklődés övezi a magyar kutató által vezetett feltárási munkát, melynek befejezését 2029-re, Keresztelő Szent János halálának kétezredik évfordulójára tervezik. 2012-ben Machaerus fotója a Biblical Archaeology Review címlapján látott napvilágot, 2013-ban és 2015-ben pedig angol nyelvű könyv jelent meg róla a milánói Edizioni Terra Santa kiadónál (Machaerus I. és Machaerus II.). 

Palmyra szépséges királynője, Zénobia meghódította a római Közel-Kelet nagy részét. Antiochiánál elszenvedett veresége után fogolyként vonult fel Aurelianus császár diadalmenetében. Herbert Gustave Schmalz, angol preraffaelita festő képén még egy utolsó pillantást vet városára, melynek létezéséről sokáig csak a történeti feljegyzésekből tudhattunk. Palmyra 1751-ig aludta mély álmát, míg Robert Wood el nem jutott a romokig. Ennek a városnak volt szerelmese Hálad Aszaád régészprofesszor is, akit 2015. augusztus 18-án fejeztek le a dzsihádisták, majd többezer éves műemlékeket is elpusztítottak. 

A "zarándoklat" a 2011-es angol ismeretterjesztő fimsorozat (East to West) állomásain halad végig, olyan megállókat és mérföldköveket érintve, mint Göbekli Tepe, Catal Höyük, Sha'ar Hagolan, Mari, Hattusas, Babilon, Milétosz, Nemrut-hegy, Ahet-Aton, Jeruzsálem, Epheszosz, Petra, Palmyra, Mekka, Damaszkusz, Fusztat (Kairó), Cordoba. 

Zsuzsanna és a vének történetének ábrázolása rendkívül népszerű volt a 17-18. században. A Szentírás szerint Zsuzsanna, a szépséges istenfélő asszony éppen a kertben fürdőzött, mikor a tisztátalan vágyaktól fűtött vének rátörtek és megzsarolták. Miután Zsuzsanna visszautasította őket, bosszúból rosszhírét keltették. Az assszonyt házasságtörés vádjával meghurcolták, Dániel próféta azonban bölcsességével fényt derített az igazságra, megmenekítve az ártatlan áldozatot a gyalázattól és a megkövezés büntetésétől.

A Liber floridus (‘A virágok könyve’) egy középkori enciklopédikus mű, mely a világot növények képében mutatja be. A flamand St-Omeri Lambert kanonok 1120 körül írt kéziratának szövegei és részletes illusztrációi a középkori növényszimbolika fontos forrásai. Ebben található Jézus nyolc boldogságról szóló tanításának nyolc fával történő megjelenítése. Közel-keleti és mediterrán tájakon kalandozva a cédrus, ciprus, pálma, rózsa, olajfa, platán, terebint és szőlő kultuszának, szimbolikájának valamint ikonográfiájának bemutatása olvasható az alábbiakban, illusztrálva ókori, középkori és újkori, szakrális és világi témájú műalkotásokkal. (A képek belenagyíthatók.)

Oldalak