Lappangó Schönberger-kép tűnt fel

Schönberger Armand (1885-1974), a XX. századi magyar művészet egyik kiválósága az 1920-30-as években találta meg egyéni hangját kubista-expresszionista-futurista látásmódban alkotva. Legérettebb időszakának művei részben elpusztultak, részben pedig szétszóródtak, ezért is oly nagy jelentőségű az idén nyilvántartásba kerülő, magántulajdonban lévő Gyümölcsárusnő című festménye, melyet 2015-ben restauráltam Szalai Veronika papír-restaurátor vezetésével.

Kutatásaim során feltártam a kép történetét, eredményeim alátámasztják a festmény eredetiségét. Dr. András Edit művészettörténész, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos főmunkatársa - aki 1984-ben kismonográfiát írt a Schönberger-életmű megismertetése céljából - hitelesítette a Gyümölcsárusnő című képet. Véleménye szerint 1927-re datálható a festmény stíluskritikai alapon. Értékét növeli, hogy nem egy sorozat része, hanem önálló zsánerjelenet, mely egy gyümölcskereskedő felmenőkkel bíró ügyvéd megrendelésére készülhetett. Díszkerete - ami ugyancsak javításra szorult - egyaránt releváns, a XX. század első feléből származó eredeti keret.

A gyümölcsárusnő melankolikus, álmodozó tekintete, arcvonásai, finom kéztartása a festő családképeire is jellemző békés intimitást érzékelteti. Felesége, Fürst Margit költőnő arcvonásai ismerhetők fel benne, aki 13 évvel később, 1940-ben halt meg tüdőgyulladásban. A II. világháború, a zsidóüldözés és társának elvesztése egy időre megszakították Schönberger életpályáját. Életművének jelentős része pusztult el, mikor 1945-ben Alkotás utcai műtermét bombatalálat érte. Lányát, Schönberger Verát Auschwitzbe hurcolták, de túlélte a koncentrációs tábort. Schönberger Armand a háború után hosszabb ideig nem alkotott, mivel nem óhajtott azonosulni a baloldali szellemiséggel, nem akarta magára erőltetni a szocialista-realista stílusokat. Az ő művészetét is megpróbálták kisajátítani a kommunizmus propagálásához, ezért nem szívesen vett már részt kiállításokon. Betegen, magányosan, visszahúzódva élt. Miután 1985-ben, születésének 100. évfordulóján emlékkiállítást rendeztek képeiből a Magyar Nemzeti Galériában, az értelmiségi családok gyűjteményében álló, külföldön lappangó képei közül egyre több bukkant fel a magyar aukciósházak árverésein. A fontosabb darabok leütési árai mind a tízmilliós szegmensben helyezkedtek el.

Schönberger Armand egy szerény, állhatatos, kitartó ember volt, akit így köszöntött lánya a 80. születésnapján:

“Emlékezetemben maradt minden küzdelmed a művészetért és a családért, és hidd el, ha összehasonlítottam a mi életünket a másoknál látott nyugodt, kispolgári élettel, sohasem cseréltem volna. Tartalmas, gazdag volt a mi szegénységünk. Meggazdagította, színessé tette a Ti drága, minden szépért lelkesedő művészlelketek.”

Budapest, 2016. január

Szerző: 

Imrik Zsófia