Marosfalvi Antal CSONTVÁRY-parafrázisa

Egykori mesterem, Marosfalvi Antal szombathelyi festőművész-restaurátor alábbi olajképe a "Zarándoklat a cédrusokhoz Libanonban" című közismert Csontváry-mű parafrázisa sajátos olvasatban. Csontváry Kosztka Tivadar nagy motívumát idézi, melyet a patikusból géniusszá váló festő a közel-kelet felé indulva olyannyira keresett.

"Az idilli képet távolból, a fehérruhás lánykoszorúra rímelő virágszál, a Salamon pecsétje fogja át. Közelebbről szemlélve azonban már jól látható az egyik virágfürtöt kiszorító félelmetes bomba." (Gál József)

A szimbolista festmény olvasata összetettebb, mint első látásra gondolnánk. Marosfalvi nem csupán a festő Csontvárynak állít emléket, sokkal inkább a híres magyar filmrendező, Huszárik Zoltán előtt tiszteleg, aki maga mondta: "Én vagyok Csontváry." A 2000-es évek elején festett kép címe: "Ő - Huszárik Zoltánra emlékezem".

Huszárik Zoltán - posztumusz Kossuth-díjas rendező, Krúdy Szindbádjának filmre álmodója - rendezte a "Csontváry" filmdrámát 1979-ben, melynek bemutatója után egy évvel halt meg. Öt évvel élte csak túl barátját és színész kollégáját, a tragikus sorsú Latinovits Zoltánt, kinek a Csontváry címszerepet szánta, s melyet végül a bolgár Itzhak Fintzinek adott.

Huszárik filmjében két életút fut párhuzamosan: az őrült festőzseni és a Csontváry-szerepet tanuló, a vele azonosulni próbáló színész története, aki végül elmegyógyintézetbe kerül. Nem véletlen, hogy a rendező eredetileg Latinovitsnak szánta a főszerepet, aki maga is depresszióval küzdött, s "összeférhetetlennek" nevezte magát, mivel annyit viaskodott az akkori hatalom képviselőivel. A művész és a társadalom meg nem értett, ellentmondásos viszonyába Huszárik saját vívódásait is belesűrítette. Huszárik filmje 1980-ban lesújtó kritikát kapott.

Marosfalvi a magát "képírónak" nevező rendezőhöz hasonlóan azokra a művészekre irányítja a figyelmet, akik az "ellenszélben" is prófétaként hirdetik az igazságot. Burkoltan személyes tapasztalatait is belefesti a képbe. Véleményét, mely szlogenjévé is vált, sosem hallgatta el: "Nekem a trend nem menetrend."

Marosfalvi Antal ecsettel fejezte ki mindazt, amit Sváby Lajos Kossuth-díjas festőművész tollba is mondott: „Huszárik Zoltán gyönyörű filmet készített, de az az érzésem, nem fogja használni az ország. Nem baj, majd egyszer felfedezik". (Sváby Lajos)

Marosfalvi Antal tavaly májusban töltötte be 91. életévét. 1931-ben született, akárcsak a 44 évesen elhunyt Latinovits és az 50 évesen elhunyt Huszárik Zoltán. Ő is gyermekként élte át a II. világháború éveit; édesapja tűzoltó, bomba-tűzszerész volt. "Ami gyönyörű, az egyszerre szörnyűségbe is fordulhat" - figyelmeztet. A sötétség mégsem ölte ki lelkéből a szépet. Érzékenyen, de optimista módon reflektált mindigis az őt körülvevő világra. Ugyan láttatja a fenyegetettséget, mégis az élet és az alkotómunka szépségét hirdeti.

Írta: Imrik Zsófia

 

- "Csontváry" - előzetes (Nemzeti Filmintézet):
https://www.youtube.com/watch?v=GT5BM-Cha9M

- A Csontváry-film forgatása a Gellért és a Széchenyi fürdőben:
https://filmhiradokonline.hu/watch.php?id=22213

- Csontváry önéletrajza (hangoskönyv): https://www.youtube.com/watch?v=olt7CaT1qiU

- A kép forrása: Marosfalvi Antal: Mestereim dícsérete. Szülőföld Könyvkiadó, Szombathely, 2022 (p. 228.)

 

2023. március 5.

 

Szerző: 

Imrik Zsófia