Június 1. - ALLEGRI: MISERERE MEI, DEUS - Lélekemelő zene a Magyar Nemzeti Múzeum udvarán

Az ószövetségi Dávid király (50.) bűnbánati zsoltára csendül fel június 1-jén 18:20-kor a Magyar Nemzeti Múzeum belső udvarán. Gregorio Allegri (1582-1652) olasz zeneszerző Miserere mei, Deus (Könyörülj rajtam, Istenem) című gyönyörű művét adja elő a Csíkhétfő és a Csíkcsütörtök a Kórusok éjszakáján. Eső esetén a helyszín a múzeum rotundája. (Program: http://korusokejszakaja.hu/2018/hu)

Hallgatásra: ► https://www.youtube.com/watch?v=36Y_ztEW1NE

"Allegri legnevezetesebb kompozíciója részben annak köszönheti hírnevét, hogy a Vatikán, felismervén, mily csodálatos remekmű került a birtokába, hosszú ideig megtiltotta, hogy a Miserere kottái kikerüljenek a Sixtus-kápolna falain kívülre, ám a legenda szerint az ifjú Mozart egyetlen meghallgatás után hangról hangra eszébe véste, majd emlékezetből lejegyezte az egész darabot."

Az ószövetségi történet szerint Dávid elcsábította Betsabét, a férjes asszonyt. Megszerette, ezért férjét, Uriást eltetette láb alól. (2 Sám, 11,1-27) Miután Nátán próféta szembesítette bűnével, mélységes bűnbánat ébredt szívében. Ekkor írta meg az 50. bűnbánati zsoltárt. Kiengesztelődött Istennel, de bűnének következményeit el kellett szenvednie. Házára sok baj szakadt, mely családtagjai életére is kihatással volt: gyász, vérfertőzés és viszály, mind utolérték családját. Először is meghalt Betsabé fia. Dávid elsőszülött fia, Amnon meggyalázta saját húgát, Támárt. Dávid másik fia, Absolon annyira felháborodott ezen, hogy megölte Amnont. Később Absolon maga mellé állította az emberek nagy részét, és királlyá választatta magát. Végül Dávid megnyerte az Absolon elleni háborút, de Absolont megölték.

Ahol elhatalmasodik a bűn, ott túlárad a kegyelem - olvashatjuk Pál rómaiakhoz írt levelében Isten irgalmáról. (Róm 5,20-21) Az őszinte bűnbánat megigazulttá teszi az embert. Ennek legszebb példája, hogy Dávid és Betsabé Salamon nevű fia ágán született 28 nemzedékkel később a Megváltó, Jézus Krisztus, az Isten fia. Az evangéliumi hagyomány szerint mind Mária, mind József ágán Dávid házából származott. (Mt 1,1; Lk 1,27) 

Egy személyes gondolat, visszacsatolás a Csíkszerda decemberi előadásához:

Téli koncertélményem Horváth Márton Levente Missa omni tempore (Mise minden időre) című műve volt. Ez a "minden időre szóló mise" számomra azt jelentette, hogy felajánlható az elhunytakért, az élőkért, s a jövőben megszületőkért egyaránt. Tovább erősítette bennem ezt a gondolatot a koncerthelyszín is. Mélyen elgondolkodtatott a józsefvárosi Szent József-templom oltárképe, mely Szent József megdicsőülését ábrázolja. A kép alsó mezejéből szuggesztív tekintetű fiatal férfi nézett le rám, s egy írásra mutatott. Rejtély volt számomra kiléte, nem ismertem fel az ószövetségi alakok között. Az oltárkép olyan magasan volt, hogy nem tudtam leolvasni róla a könyvben álló ige szövegét. Egyik koncertünk előtt Szentmisét tartottak a templomban, s mi a plébánián kaptunk termet a beénekléshez. A plébánia falán megpillantottam az oltárkép kicsi másolatát, melyen olvashatóvá vált az írás. Kikerestem az igét a Bibliából, melyre a fiatal férfi ujjával mutat. 

Az Úrnál ez az imádság olyannyira tetszésre talált, hogy elküldte Gábriel arkangyalt, hogy hírül vigye a megvallott jelen- és múltbeli bűnök bocsánatát: "Hetven hete van népednek és szent városodnak. Akkor véget ér a gonoszság, lepecsételik a bűnt és levezeklik a vétket" (Dán 9,24)

Dániel volt az, aki rádöbbent annak jelentőségére, hogy ősei bűnei miatt milyen fontos bocsánatot kérnie Istentől. Ezután kapta meg a könyvben álló próféciát, miszerint hetven évhét múlva jön el a Megváltó, aki meghozza a szabadulást összes ősének, köztük Dávidnak is. Dávid hárfával a kezében ül Dániel jobbján.

             

2019. május 12.

Szerző: 

Imrik Zsófia