A magyarkomjáti ikonosztázion teljes képanyagának restaurálása 2018/19-ben, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus görögkatolikusokat bemutató kiállításának előkészítése során történt meg.
"A restaurálási munkák szakmai vezetője, összefogója Seres Tamás ikonfestő, restaurátor. A fiatal restaurátorcsapat tagjai Bakonyi Tímea, Erdős Alexandra, Imrik Zsófia, Kránitz Edina, és Szokán Erika festőrestaurátorok, valamint Kolozsvári Gergely farestaurátor. A munkába bekapcsolódtak még Fekete Dóra, Márk Zsófia, Somodi Nóra, Szépvölgyi Katalin restaurátorok is."
A kész mű a 2021-ben megrendezett Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kísérő kiállításán volt először látható a Pesti Vigadóban, de az épület alacsony belmagassága miatt, nem volt lehetőség eredeti elrendezésében felállítani a közel 6 méter magas ikonfalat. A Nyíregyházán felépült Görögkatolikus Múzeumot azonban már az ikonosztáz belmagasságához tervezték. A 2023. április 13-án megáldott és átadott új múzeumnak a magyarkomjáti ikonosztáz lett fő ékessége. "A színvonalas és lelkiismeretes munkának köszönhetően sikerül ezeket a képeket a raktárak mélyéről kiemelve átadni a gyönyörködésnek és imádságnak." (Terdik Szilveszter)
SAJTÓHÍREK:
►2019. október 10. - Eddig raktárban porosodott, mostantól viszont a NEK Kiállítás és a Görögkatolikus Múzeum éke lesz a magyarkomjáti ikonosztázion - https://hd.gorogkatolikus.hu/Eddig-raktarban-porosodott-mostantol-viszon...
►2019. október 11. - Megújult a magyarkomjáti ikonosztáz - https://www.nyirgorkat.hu/?q=hir&id=3296
►2021. augusztus 3. - Megnyílt az Orcád Világossága görögkatolikus egyházművészeti kiállítás a Pesti Vigadóban - https://www.nyirgorkat.hu/?q=hir&id=5049
►2021. aug. 3. - szept 19. - A 2020-as Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus kísérőkiállítása. - Orcád világossága. A görögkatolikus egyház művészete Magyarországon: Időszaki kiállítás a Pesti Vigadóban (1051 Bp., Vigadó tér 2.). Virtuális kiállítás: https://my.matterport.com/show/?m=SjkkJNhzPut&fbclid=IwAR07fH7M7ZSYHu8U5...
►2023. április 13. - A görögkatolikusok hozzák el a keleti világosságot a nyugati keresztény kultrába. Megáldották a Görögkatolikus Múzeumot - https://hd.gorogkatolikus.hu/A-gorogkatolikusok-hozzak-el-a-keleti-vilag..."
Az ikonosztáz királyi ajtajának restaurálása. A restaurált ikonok bemutatása a műhelyben 2019. október 10-én. A restaurálás helyszíne az "Árpádházi Szent Erzsébet Szeretetotthona" volt. (Budapest, Szerb Antal utca 13.)
A magyarkomjáti ikonosztáz a nyíregyházi Görögkatolikus Múzeum fő ékessége (fotó: Hajdúdorogi Főegyházmegye)
A Szent Efrém Férfikar a Görögkatolikus Múzeum megnyitó ünnepségén. (fotó: P. Tóth Nóra)
A nyíregyházi Görögkatolikus Múzeumot 2023. április 13-án áldották meg és adták át ünnepélyes keretek között
1906. Magyarkomját / A beregszászi járásban, a Borzsa-folyó völgyébe épült falu dombján két templom is áll. Az egytornyú Szent Mihály-templomban a fotó készültekor még jelen volt az eredeti ikonosztáz.
"Az egykor Ugocsa vármegyéhez tartozó magyarkomjáti (Velyki Komiaty, UA) parókia 1913- ban a budapesti Iparművészeti Múzeumnak adta el rokokó ikonosztázionját, mivel az 1790-ben épült, Szent Mihály tiszteletére szentelt templomukba új berendezést szántak. Nem tudjuk, hogy a múzeumban valaha ki volt-e állítva ez a pompás együttes. Néhány ikonját 1963-ban egy szentendrei kiállításon láthatta a közönség. Ekkor a műtárgyak szétszóródása is megindult: a kiállított ikonok a városi gyűjteményben maradtak, míg a többi részét néhány évvel később a Néprajzi Múzeumnak adták át. Az ikonosztázion eredettörténetét, szétszóródott darabjait 2006-ban sikerült feldolgoznom, illetve azonosítanom." (Terdik Szilveszter)
ÍRÁSOK:
►Terdik Szilveszter: A magyarkomjáti ikonosztázion (Orcád Világossága c. könyv 244-255. oldal) - http://real.mtak.hu/123109/1/terdik_katalogus_4.pdf
►Bakonyi Tímea – Erdős Alexandra – Imrik Zsófia – Kránitz Edina: A magyarkomjáti ikonosztáz restaurálása (Orcád világossága c. könyv 256-264. oldal) - http://real.mtak.hu/123181/1/orcad_vilagossaga_magyar.pdf
►Imrik Zsófia: Egy ikonosztáz restaurálásának lelki gyümölcsei (Gögögkatolikus Szemlélet Magazin) - http://www.imrikzsofia.hu/egy-ikonosztaz-restauralasanak-lelki-gyumolcsei. / Görögkatolikus Szemlélet Magazin (p. 10-12.): https://gorogkatolikus.hu/szemleletmagazin/?fbclid=IwAR1RnN6NO8jhiPdQ_nM...
Imrik Zsófia: A MAGYARKOMJÁTI IKONOSZTÁZ KÉPEINEK IKONOGRÁFIAI LEÍRÁSAI
(A mellékelt illusztrációt Bakonyi Tímea készítette)
A padlótól a mennyezetig érő öt képsoros ikonosztáz a Kárpát-vidéken a XVII. századtól elterjedt formát követi, amely mögött a XV. században orosz földön kialakuló ikonosztáz-építési gyakorlat sejthető. A komjáti ikonosztáz az ungvári székesegyház rokókó képfalának (1775–1778) redukált változata, faragásán feltehetően ugyanaz a műhely dolgozott, festője pedig nagyon hűen követte az ottani kompozíciókat. Az ikonosztáz sorainak szimbolikája felülről lefelé szemlélve értelmezhető.
Az ikonosztáz legmagasabb pontján, oromzatán a kálváriacsoport foglal helyet. Közepén az Isten által megígért Megváltó megfeszített alakja látható, aki a megváltás beteljesítése közben bízta egymásra a kereszt alatt álló Istenszülőt és szeretett tanítványát, az egyházat képviselő Jánost a Koponya-hegyen, az első ember, Ádám sírja felett. Mária, az egyház anyja, Jézus önfeláldozásába való beleegyezésével „adott életet” a Misztikus Test minden tagjának. Miután Krisztus kilehelte lelkét, alászállt a poklokra, s megnyitotta a mennyország ajtaját a hittel várakozó ószövetségi igazaknak is, kikhez prófétái által szólt egykor Isten. Ezért követi a kálvária csoportot egy sorral lejjebb a Messiást megjövendölő próféták sora, középen az Atyaisten képével.
Az ószövetségi igazak ikonjai alatt már az újszövetségi tanítványok láthatók Krisztus főpap két oldalán az apostolsorban. “Magához hívta, akiket ő akart, és azok odamentek hozzá. Létrehozta a Tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy elküldje őket igét hirdetni.” (Mk 3,13-14) – olvasható a kezében tartott könyvben. Apostolai a megváltás örömhírének terjesztése közben szenvedtek vértanúságot hitükért.
Az evangéliumi igazságot, az üdvtörténetet Mária és Jézus életének jeleneteivel az ünnepsor ikonjai tárják fel a templomban összegyűlt hívek előtt. A bizánci egyház 12 fő ünnepét bemutató képsor az egyházi év első nagy ünnepével (szeptember 8.), az Istenszülő születésével indul, s az egyházi év utolsó napjával (augusztus 15.), az Istenszülő elszenderedésével zárul. A köztük lévő ikonok az evangéliumok kronológiája szerint követik egymást, s nem az ünnepek időrendi sorrendjében. Középképe, a Titkos vacsora a királyi ajtó felett foglal helyet, mivel a Jézus által megalapított Eucharisztiát az áldoztatáskor feltáruló királyi ajtó előtt veszik magukhoz a hívek. “Isteni félelemmel és hittel közeledjetek!” (Szent Liturgia, Nagy Szent Bazil) – olvasható az ajtó bélletébe festett liturgiaszerző egyházatyák egyikének könyvében. A királyi ajtó – szárnyain a négy evangélista ábrázolásával – Krisztust szimbolizálja, aki ajtónak nevezi magát. Két oldalán az alapképsor konzolasztalok fölé helyezett négy ikonja foglal helyet.
Az Atyához vezető útra “mutat rá” a királyi ajtó bal oldalán látható hodigitria Istenszülő, és a jobb oldalon megjelenített Tanító Krisztus is, kinek evangéliumos könyvében ez áll: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta. Mert éheztem és ennem adtatok...” (Mt 25,34-35). Az északi diakónusi kapu bal oldalán a bizánci egyház egyik legtiszteltebb szentje, Csodatévő Szent Miklós püspök látható, a déli diakónusi kapu jobbján pedig a templom védőszentje, Szent Mihály arkangyal foglal helyet (ünnepe: november 8.).
„És ha a templomban imádkozók valamennyien eléggé mélyen átszellemültek lennének, ha minden imádkozó képes lenne a látásra, akkor nem is lenne a templomban semmilyen más ikonosztáz, csak az Isten színe előtt álló bizonyságtevők, akik az Ő félelmetes és dicsőséges jelenvalóságát hirdetik alakjukkal és szavaikkal.” (Pavel Florenszkij: Az ikonosztáz. Budapest, Corvina Kiadó, 1988)
I. A KERESZTRE FESZÍTÉS CSOPORTJA (KÁLVÁRIA)
A megfeszített Üdvözítő
Az aranyozott hátterű, háromkaréjos szárú kereszten a töviskoronás Krisztus függ, kit a bizánci hagyomány szerint négy szeggel megfeszítve ábrázolt az ikonfestő. Feje fölött a Pilátus által megszabott felirat szláv fordításának cirill kezdő betűi olvashatók a fehér mondatszalagon: I.Н.Ц.I. (A Názáreti Jézus, a zsidók királya.) Alatta a mulandóság szimbólumai láthatók: az emberi koponya lábszárcsontokkal, és a homokóra, melyen egy galamb ül. Egy legenda szerint Ádám sírja felett feszítették keresztre Jézust a Koponya-hegyen, melyet héberül Golgotának neveznek. A halálfej és a kereszt összekapcsolása arra utal, hogy Krisztus, a második Ádám magára vette a paradicsomi első Ádám bűnét, és legyőzte a halált. “Ezt mondja az Írás is: »Ádám, az első ember élő lénnyé lett«, az utolsó Ádám pedig éltető Lélekké.” (1Kor 15,45) A kereszt vízszintes szárának két végén két égitest, a Nap és a Hold láthatók, melyek Jézus halálának körülményeire utalnak: “A hatodik óra körül sötétség támadt az egész földön, a kilencedik óráig. A nap elsötétedett, a templom függönye középen kettéhasadt. Jézus ekkor hangosan felkiáltott: »Atyám! Kezedbe ajánlom lelkemet!« E szavakkal kilehelte a lelkét.” (Lk 23,44-46)
A szomorkodó Istenszülő Szent János evangélista
A szomorkodó Istenszülő
Az Istenszülő imára kulcsolt kézzel áll a kopár Golgotán, s a keresztre tekint. Kék tunikája felett zöld bélésű vörös maforiont (az Istenszülő oltalmazó köpenye) visel. Ruházatának színe, a kék fölé vett vörös ruhadarab azt fejezi ki, hogy a földi halandók között a szentség legmagasabb fokát érte el. A fájdalmak közepette is közel akart lenni Szent Fiához, s közben hét tőr járta át szívét, ahogy azt az öreg Simeon megjövendölte. “Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: »Asszony, nézd, a fiad! «” (Jn 19,26) Az angyalnak mondott „igen” után Fiának is „igent” mondott, majd a megváltás „beteljesedett”.
Szent János evangélista
János, a szeretett tanítvány volt az egyetlen a tizenkettő közül, aki végigkísérte Jézust a keresztúton. A szakáll nélkül ábrázolt ifjú az újszövetség vérével megpecsételt fiatal Egyházat képviseli. Jobb kezét szívére helyezve fogadja a Máriától felé forduló Jézus szavait: „»Nézd, az anyád!« Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.” (Jn 19,27)
II. PRÓFÉTASOR
Az Atyaisten
A prófétasor közepén az Atyaisten ábrázolása foglal helyet, mert “sokszor és sokféle módon szólt hajdan Isten az atyákhoz a próféták által.” (Zsid 1,1) Nyugati hatásra idős férfiként, ősz szakállal jelenik meg, bár “Istent soha nem látta senki” (1Jn 4,12). Világoszöld tunikában és világoskék köntösben deréktól fölfelé emelkedik ki a felhők közül, bal kezét kitárja, jobbjában teremtő hatalmának jelképét, a jogart tartja. Csúcsával felfelé fordított háromszögletű dicsfény övezi fejét, mely a Szentháromság szimbóluma.
Az ószövetségi próféták ikonjai: (1.) Habakuk próféta, (2.) Szofoniás próféta, (3.) Zakariás főpap, (4.) Jeremiás próféta, (5.) Dávid király, (6.) Mózes próféta, (7.) Áron főpap, (8.) Izajás próféta, (9.) Ezekiel próféta, (10.) Dániel próféta, (11.) Jákob próféta, (12.) Gedeon próféta.
(1.) Habakuk próféta
Habakuk próféta, a Júdai Királyságban tevékenykedő jeruzsálemi látnok népe és kora (Kr. e. 7. sz.) bűneivel, nyomorúságaival járult Isten színe elé. Az Úr válasza, a káldeusok közeledő támadásáról kapott látomása azonban megrémítette. Habakuk jobbjával az égre mutat, baljával egy kőfalra, ami arra utal, hogy Isten minden bűnt megítél, semmi sem marad titokban. „Bizony, még a fal köve is kiáltja, s a házak gerendázatának fája ráhagyja! Jaj annak, aki vérontással épít várost, és gonoszsággal emel várost!” (Hab 2,11-12) Mögötte a tenger látható és egy hajó, mivel népét tengeri élőlényekhez hasonlítja, a garázdálkodó hódítókat pedig halászhoz: „Olyanokká tetted az embereket, mint a tenger halait, és mint a csúszómászót, melynek nincsen gazdája. Valamennyit kifogja horoggal, kihúzza hálóval és varsájába gyűjti; ezen örvend és ujjong.” (Hab 1,14-15) „Vajon a folyókra haragszol-e, Uram, vagy a folyók ellen irányul-e bosszúd, vagy a tenger ellen haragod, hogy felszállsz lovaidra, és diadalmas szekereidre?” (Hab 3,8) „Utat készítesz lovaidnak a tengerben, a nagy vizek iszapjában.” (Hab 3,15) Miután megértette, hogy Isten azért töri össze bűnös népét a káldeusokkal, hogy megtisztítsa, megszabadítsa őket, s hogy egyedül a hit által lehet csak élni, már a reménység szavai csendülnek fel ószövetségi könyvéből: „Bizony, megtelik majd a föld az Úr dicsőségének ismeretével, mint ahogy a vizek elborítják a tengert.” (Hab 2,14)
(2.) Szofoniás próféta
Szofoniás próféta – hasonlóan sok prófétatársához – megjövendölte Júda és Jeruzsálem pusztulását a nép vétkeiért: “Közel van az Úr nagy napja; közel bizony, hamarosan elérkezik! keserves hang hallatszik az Úr napján, szorong majd akkor a hős is.” (Szof 1,14) A próféta bal kezét egy város felé nyújtja, mellyel az Úr szavára utal. “És kinyújtom kezemet Júdára és Jeruzsálem minden lakójára, és kiírtom erről a helyről Baált maradéktalanul, szolgáinak nevével és papjaival együtt.” (Szof 1,4) “Azon a napon majd lámpással átkutatom Jeruzsálemet, és meglátogatom a férfiakat, akik olyanok, mint a seprőjére ülepedett bor; s akik azt gondolják magukban: ‘Nem tesz az Úr jót, és nem tesz rosszat sem!’” (Szof 1,12) Az égen felhők tornyosulnak, mely a sötét jövőt vetíti elő. A próféta mögött látható magas bástya a gazdagságot hajszoló, idegen szokásokat követő, bálványimádó Jeruzsálemet szimbolizálja: „Harag napja lesz az a nap, szorongatás és szükség napja, veszedelem és nyomorúság napja, sötétség és homály napja, felhő és vihar napja, trombita és harsona napja a megerősített városok ellen és a magas bástyák ellen!” (Szof 1,15-16) Ezért megtérésre buzdította népét, kivel az Úr a kellő időben kiengesztelődött, s visszavezette földjére.
(3.) Zakariás próféta
Az ősz szakállú Zakariás próféta főpapi öltözetben áll a templom szentélyében, ahol illatáldozatot mutat be az Isten színe előtt. Jobbjában tömjénezőt tart, bal kezét maga elé emeli, tekintetében megilletődöttség, félelem. Látomásban részesült, az Úr angyala jelent meg neki az illatáldozat oltárának jobb oldalán. Gábor arkangyal, aki az oltár mögött áll, az Előkövet foganásának örömhírét hozta el számára: „Ne félj, Zakariás, mert meghallgatást nyert könyörgésed; feleséged, Erzsébet fiút szül neked, és a nevét Jánosnak fogod hívni. Örömöd és vigasságod lesz ő, és sokan örülnek majd születésén. Mert nagy lesz az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel. Izrael fiai közül sokakat fog Urukhoz, Istenükhöz téríteni. Illés szellemével és erejével fog előtte járni, hogy az atyák szívét a fiakhoz fordítsa, a hitetleneket pedig az igazak okosságára, s így alkalmas népet készítsen az Úrnak.” (Lk 1,13-17) Mivel Zakariás hitetlenül fogadta a hírt, megnémult addig a napig, míg be nem teljesedtek az angyal szavai. Mikor kilépett a templomból, nem tudott szólni a néphez, csak intett nekik, s ők megértették, hogy látomása volt.
(4.) Jeremiás próféta
Az ikon előterében az idős, ősz szakállú Jeremiás próféta egy dombon ül, kezét imára kulcsolva az égre tekint. Mandulafavesszőt és gőzölgő fazekat lát. Az Úr ezekben a látomásokban nyilatkoztatta ki neki a szövetségszegő, bálványimádó Jeruzsálem ellen készülő büntetését. „Északról szabadul rá a veszedelem az ország minden lakójára. Mert íme, én elhívom az északi királyságok minden nemzetségét, – mondja az Úr – eljönnek, és mindegyikük felállítja trónját Jeruzsálem kapuinak bejáratában, egész fala mentén körös-körül, és Júda minden városával szemben.” (Jer 1,14-15) Jeremiás mögött városfal húzódik, mely az Úr rávonatkozó ígéretére is utal: “Íme, én ma megerősített várossá tettelek téged, vasoszloppá és ércfallá az egész országgal szemben, Júda királyai és fejedelmei előtt, papjai és a föld népe előtt. Harcolnak majd ellened, de nem bírnak veled; mert én veled vagyok, – mondja az Úr –, hogy megmentselek téged.” (Jer 1,18-19)
(5.) Dávid király
A Betlehemből származó Izáj fia, Dávid pásztor volt, mielőtt a rossz szellemektől gyötrődő Saul udvarába került, kit lantjátékával meggyógyított. Később Júda, majd Izrael királyává is felkenték, s egész Palesztina ura lett a Kr. e. 10. század első felében. A Szentírás hagyománya szerint gyakran játszott hárfán, ő rendelte el az istentiszteleteken való éneklést, és zsoltárokat írt. “Könyörülj rajtam, Isten, irgalmad szerint, könyörületességed szerint töröld el gonoszságomat! Moss egészen tisztára vétkemtől, bűnömtől tisztíts meg engem!” (Zsolt 51,3-4) – írta 50. bűnbánati zsoltárában, miután Nátán próféta szembesítette bűnével. Elcsábította Betsabét, Uriás feleségét, s mivel megszerette az asszonyt, férjét megölette. Igaz bűnbánata mégis megigazulttá tette az Úr előtt. Az ikonfestő táji környezetben, királyi öltözetben, hárfával a kezében ábrázolta a prófétát, Izrael dalainak szerzőjét. Dávidot Jézus előképeként tisztelik, hiszen Izrael pásztora, Izrael királya az Úr prófétája volt. Az ő házából született a Messiás.
(6.) Mózes próféta
Mózes próféta, aki kivezette népét Egyiptomból, a Sínai-hegy tetején térdel kezében a törvény két táblájával, melyre Isten ujjai írtak. Az Úr szövetséget kötött Izrael népével, s kinyilatkoztatta a tízparancsolatot, melyet kőbe vésve adott át Mózesnek. (Kiv 31,18) “A táblák tele voltak írva mindkét oldalukon: elöl és hátul írás volt rajtuk. Isten maga készítette a táblákat, az írás Isten írása volt, bele volt vésve a táblákba.” (Kiv 32,15-16) Az ikonon a kőtáblákon a héber betűk számértékükkel a parancsok sorrendjét jelölik. Mózest a felhő formájában alászállt Isten dicsősége veszi körül, mely olyannak tűnik, mint az emésztő tűz. Haragra is gyúlt a bálványimádó nép láttán, kik mindeközben aranyborjút öntöttek maguknak. Mózes kiengesztelte imájával, de mikor leért a hegyről, s meglátta a szövetségszegő népet, összetörte dühében a táblákat. A szövetség megújítása után az Úr így szólt hozzá: „Faragj ki magadnak két olyan kőtáblát, mint az elsők voltak. Jöjj fel hozzám a hegyre és ráírom a táblákra azokat a szavakat, amelyek rajta voltak az elsőkön, amelyeket összetörtél.” (Kiv 34,1) Mivel a törvény tábláinak átvételétől kezdve Mózes arcának bőre sugárzott, s a ‘sugárzott’ szó héber töve fénysugárzást és szarvat is jelent, a Vulgata így fordítja: “arcán fény-szarvak nőttek”. Mózes fényszarvai az erő és a hatalom jelei az ószövetségben.
(7.) Áron főpap
A Lévi törzséből származó Áron, kit testvére, Mózes próféta kent fel Izrael első papjává, főpapi öltözetben látható.“Felöltöztette a főpapot a gyolcs alsóköntösbe, átövezte az övvel, ráadta a kék köntöst, efölé rátette a vállruhát, azt megszorította az övvel, s ráillesztette a tudakolót, amelyben az Urim és a Tumim volt, aztán befödte fejét a süveggel, arra meg elöl rátette a szenteléssel megszentelt aranylemezt, úgy, ahogy az Úr megparancsolta neki.” (Lev 8,7-8) Felkenésétől kezdve csak ő léphetett a szent sátorba, melynek függönye eltakarta a szövetség ládáját a szentélyben. Erre a függönyre utalhat az ikon jobb oldalán elkötött függöny. Áron baljában az áldozati szertartásokhoz használt arany füstölőt, jobbjában a kivirágzott mandulavesszőt tartja. Mandulavesszőt kellett elhelyeznie ugyanis minden törzsnek az Úr előtt. “Ezeket Mózes odatette a bizonyság sátrában az Úr elé, s amikor másnap visszatért, azt találta, hogy a Lévi házából való Áron vesszeje kihajtott, a duzzadó bimbókból virágok fakadtak, s azok kitárták szirmaikat és mandulává alakultak.” (Szám 17,22-23) Áron kivirágzott vesszeje – mellyel Isten a lázadó nép előtt is megerősítette, hogy őmaga választotta ki erre a szolgálatra – ószövetségi előképe Mária szűzi anyaságának, az egyházatyák szerint Krisztus föltámadásának.
(8.) Izaiás próféta
Az ősz szakállú Izajás próféta a templomban térdel kitárt karokkal. Az épületet betöltő fényességben és füstben a felhők közül a szövetség ládája (frigyláda) emelkedik ki, tetején a két kerubbal, akik között évente egyszer az Úr is megjelent. Az aranyozott felületen Isten kinyilatkoztatott neve, JHVH (kiejtve Jahve) olvasható héber betűkkel írva. A Szentírás szerint Izajás az Urat látta a magas és fönséges királyi széken, kit az angyalok így dicsőítettek: „Szent, szent, szent a Seregek Ura, betölti az egész földet dicsősége!” (Iz 6,4) Mire Izajás így szólt: „Jaj nekem, végem van! Mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom, mégis a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim!” (Iz 6,5). Ekkor egy szeráf – aki az ikonon Izajás előtt felhőn térdel – csípővassal izzó parazsat vett az oltárról, s ajkához érintette, hogy megtisztítsa bűneitől. Izajás az Úr szavát hallotta, amint ezt kérdezi: „Kit küldjek el? Ki megy el nekünk?” (Iz 6,8). Így válaszolt: „Íme, itt vagyok, engem küldj!” (Iz 6,8). „Menj, és mondd ennek a népnek: ‘Hallván halljatok, de ne értsetek, és látván lássatok, de ne ismerjetek!’ Tedd hájassá e nép szívét, fülét tedd süketté, és szemét ragaszd le, hogy ne lásson szemével, fülével ne halljon, és szívével ne értsen, hogy meg ne térjen, és meg ne gyógyuljon!” (Iz 6,9-10). Így kapta meg Izajás prófétai küldetését Uzija király halála évében (Kr. e. 740), s megjövendölte bűnös népe pusztulását.
(9.) Ezekiel próféta
A babiloni fogság idején kapta meg prófétai küldetését a számüzetésben élő pap, Ezekiel, aki az ikonon a Kebár-folyó partján térdel, miközben az Úr dicsőségét szemléli látomásában. A felhők feletti aranyozott felületen Isten kinyilatkoztatott neve, JHVH (kiejtve Jahve) olvasható héber nyelven. Alatta tűzben forgó kerék és szárnyaikat verdeső élőlények láthatók (angyal, oroszlán, sas, bika), akik a Mindenhatót dicsőítik. A Szentírás szerint mind a négy élőlénynek négy különböző arca volt, mellyel mindegyikük négy irányba nézett, s mindegyikük mellett volt egy-egy ragyogó kerék, amik négy irányba haladtak. Az élőlények lelke volt a kerekekben, s a lélek irányította őket. A felhő közepéből az Úr keze kigöngyölt könyvtekercset nyújt Ezekiel felé, “ami bele volt írva, az siralom, gyászének és jajszó volt.” (Ez 2,9). A próféta küldetést kapott az Úrtól, hogy figyelmeztesse népét a bűnt követő ítéletre, s hirdesse a megtéréssel lehetséges szabadulást: „Emberfia, ami előtted van, edd meg; edd meg ezt a tekercset és menj, beszélj Izrael fiaihoz.” (Ez 3,1) Mikor a lélek elragadta Ezekielt, hallotta „az élőlények egymást verdeső szárnyainak csattogását, az élőlényeket kísérő kerekek robogását, meg a nagy földindulás robaját.” (Ez 3,13)
(10.) Dániel próféta
Dániel, a négy nagy ószövetségi próféta egyike, sötét veremben ül Bábelben, három oroszlán társaságában. Az állatok engedelmesen figyelik az ifjút, ahogy kezeit mellén összefonva imádkozik. Így magasztalta Istent azelőtt is, hogy idehozták, s ezzel megszegte a harminc napig érvényben lévő királyi parancsot, melyet irigyei eszközöltek ki, amiért a méd Dárius a Júda foglyai közül való Dánielt akarta egész birodalma fölé rendelni annak kiválósága miatt. Dániel így szólt börtönéből az aggódó királyhoz: „Király, örökké élj! Az én Istenem elküldte angyalát és bezárta az oroszlánok száját, és ezek nem ártottak nekem, mert ő igaznak talált engem; de ellened sem követtem el bűnt, király!” (Dán 6,22-23) Miután Dánielt sértetlenül húzták ki a veremből, vádlóit küldték helyébe, kiknek csontjait azonnal összetörték az oroszlánok. Dáriusz király így írt minden népnek, törzsnek és nyelvnek: “Elrendeltem, hogy egész birodalmamban és országomban rettegjék és féljék Dániel Istenét, Mert ő az élő Isten, és örökké az marad; az Ő országának nem lesz vége, és hatalma örökké tart. Ő megment és megszabadít, jeleket és csodákat művel az égen és a földön; Ő, aki megszabadította Dánielt az oroszlánok verméből.” (Dán 6,27-28) Dániel szabadulása Krisztus feltámadásának ószövetségi előképe.
(11.) Jákob ősatya
Az ifjú, szakáll nélküli Jákob, Izrael 12 törzsének ősatyja egy kőnek támaszkodva ül a földön, jobbját szívére helyezi. Születésekor ikertestvére, Ézsau sarkába kapaszkodott, kitől aztán csellel szerezte meg az elsőszülöttség jogát, majd az atyai áldást. Miután elmenekült testvére haragja elől, álmában égig érő létrát látott, melyen Isten angyalai jártak föl és alá. Az ikonfestő lépcsőn ábrázolta az öt angyalt, kik Jákobra tekintenek a magas felhőoszlopból. A lépcső felett Isten kinyilatkoztatott neve, JHVH (kiejtve Jahve) olvasható héber nyelven. Az Úr így szólt Jákobhoz álmában: “Én vagyok az Úr, atyádnak, Ábrahámnak Istene és Izsáknak Istene! A földet, amelyen alszol, neked és utódodnak fogom adni. Annyi utódod lesz, mint a föld porszeme. Kiterjedsz nyugatra és keletre, északra és délre. Benned és utódodban nyer áldást a föld minden nemzetsége. Íme, én veled leszek, és őrződ leszek, bárhová mégy, és visszahozlak erre a földre. Nem hagylak el, amíg nem teljesítem mindazt, amit mondtam! (Ter 28,13-15). Jákob a feje alá tett követ másnap emlékkőnek állította fel, s fogadalmat tett: “Ha velem lesz az Úr, és megőriz az úton, amelyen járok, ha ad nekem kenyeret, amit megeszem, és ruhát, amit felveszek, s ha szerencsésen visszatérek atyám házába: az Úr lesz az én Istenem.” (Ter 28,20-21)
(12.) Gedeon próféta
Izrael bírája, Gedeon féltérdre ereszkedik az Úr angyala előtt, kezét mellére helyezi. Az angyal a kezében lévő bot végével megérinti a neki hozott áldozati ajándékokat, mire tűz száll fel, s megemészti a megfőzött gödölye húsát és a kovásztalan kenyeret. Gedeon megbizonyosodott róla, hogy valóban az Úr angyala volt, ki elhívta őt: “Menj el a te saját erőddel és szabadítsd meg Izraelt a mádiániták kezéből. Vedd tudomásul, hogy én küldtelek.” (Bír 6,14) “Én veled leszek, s te úgy megvered a mádiánitákat, mintha csak egyetlenegy embert vernél meg.” (Bír 6,16) Gedeon megrémült, amiért színről színre láthatta az Úr angyalát, ő azonban megnyugtatta: “Béke veled! Ne félj, nem halsz meg!” (Bír 6,23) Az angyal parancsára még azon az éjszakán lerombolta apja Baal-oltárát Ofrában, s oltárt épített az Úrnak, majd áldozott rajta Izrael Istenének. Ezért nevezték el Gedeont Jerubbaalnak.
III. AZ APOSTOLSOR
Krisztus, a Nagy Főpap
Az apostolsor középső ikonja Krisztust, a “Nagy Főpapot” ábrázolja. Felhők és kerubok között, bizánci püspöki ornátusban ül a mennyei trónuson. Az Üdvözítő fehér sztichariont (alba), arany keresztekkel díszített vörös epitrachiliont, kézelőket, oldalán arany szeráffal díszített vörös epigonationt (lelki kard), végül zöld bélésű, vörös szakkoszt és vörös keresztekkel díszített fehér omophoriont, fején vörös püspöki koronát (mitra) visel, nyakában arany kereszt függ. Görög nevének első és utolsó betűit formálják áldó jobb kezének ujjai: „IC-XC”. A baljában tartott evangéliumos könyvben a tizenkét apostol kiválasztásáról szóló sorok olvashatók egyházi szláv nyelven: “Magához hívta, akiket ő akart, és azok odamentek hozzá. Létrehozta a Tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy elküldje őket igét hirdetni.” (Mk 3,13-14) Az evangéliumból ismerjük az első tizenkét apostol nevét, kiknek hatalmat adott arra is, hogy ördögöket űzzenek ki. „Ezt a tizenkettőt választotta ki: Simont, akinek a Péter nevet adta; ezenkívül Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakab testvérét, akiket Boanérgesznek, azaz mennydörgés fiainak nevezett el; és Andrást; Fülöpöt, Bertalant, Mátét és Tamást; Jakabot, Alfeus fiát, Tádét, a kánaáni Simont, és az iskarióti Júdást, aki elárulta őt.” (Mk 3,16-19) Közülük kilenc szerepel az apostolsorban. A hiányzó Szent Jakab (Zebedeus fia), Szent Tádé és iskarióti Júdás helyett Szent Lukács evangélista, Szent Márk evangélista és Szent Pál apostol kerültek megfestésre. A Krisztus főpap két oldalán elhelyezett apostolok ikonjai valószínűleg metszet előkép után készültek, nyugati hatásra frontális elhelyezésben, vértanúságuk eszközeivel ábrázolva.
A tizenkét apostol ikonjai: (1.) Szent Tamás apostol, (2.) Szent Bertalan apostol, (3.) Szent András apostol, (4.) Szent Lukács evangélista, (5.) Szent Márk evangélista, (6.) Szent Péter apostol, (7.) Szent Pál apostol, (8.) Szent János evangélista, (9.) Szent Máté evangélista, (10.) Szent Jakab apostol, (11.) Szent Simon apostol, (12.) Szent Fülöp apostol.
Szent Tamás apostol Szent Bertalan apostol
(1.) Szent Tamás apostol
„Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, és ujjamat a szegek helyére nem teszem, és kezemet az oldalába nem helyezem, én nem hiszem!” (Jn 20,25) – mondta Tamás apostol, a tizenkettő egyike, mikor a Feltámadott megjelent tanítványainak. A “hitetlen”, aki Krisztus lándzsa által döfött oldalsebét érintette, a hagyomány szerint katonák lándzsáitól megsebesítve halt vértanúhalált Indiában, ahol a kereszténységet terjesztette. A szakáll nélkül ábrázolt fiatal apostol vértanúságának eszközét, az attribútumává vált lándzsát fogja bal kezében, jobb kezét szívére helyezi.
(2.) Szent Bertalan apostol
A Bertalan családnevet viselő Natanael Jézus első apostolainak egyike volt, akit Jézus a fügefa alatt látott. "Íme, egy igaz izraelita, akiben nincs álnokság." (Jn 1,47) – mondta róla, s ő azonnal felismerte benne Isten Fiát. „Jézus erre így szólt: »Mivel azt mondtam neked: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobb dolgokat fogsz majd látni ezeknél.« Aztán hozzátette: »Bizony, bizony, mondom nektek: látni fogjátok a megnyílt eget, s hogy az Isten angyalai föl- és leszállnak az Emberfia fölött.« (Jn 1,50-51) Az ősz szakállú Szent Bertalan jobbjával oldalra mutat, bal kezében mártíromságának eszközét, a kést tartja. Az apokrif iratok tudósítása szerint élve megnyúzták Örményországban, ahol az igét hirdette.
Szent András apostol Szent Lukács evangélista
(3.) Szent András apostol
A betszaidai testvéreket, Andrást és Simon Pétert a halászháló mellől hívta meg Jézus, hogy tanítványaivá legyenek: „Jöjjetek utánam, és én emberek halászává teszlek titeket!” (Mt 4,19) András apostol hithírdető útja a közép-ázsiai nomád népek körébe vezetett. Hitéért Görögországban vértanúságot szenvedett. Az ősz szakállú “emberhalász” az ún. Andráskereszt előtt áll, jobbjával az égre mutat. Saját kérésére feszítették X-formára ácsolt keresztre, mivel nem érezte magát méltónak arra, hogy ugyanolyan kereszten haljon meg, mint Krisztus.
(4.) Szent Lukács evangélista
Szent Lukács, a szíriai Antiochiából származó orvos, Pál tanítványa volt. Római tartózkodása alatt írta meg Evangéliumát és az Apostolok cselekedetét. A hagyomány szerint nem csak a szónoklatot, de a festészetet és képfaragást is kedvelte. A barna szakállú evangélista egy konzolasztal mellett áll, jobb kezében íróvesszőt, bal kezében evangéliumos könyvet tart. A könyvben Evangéliuma első fejezetének bevezető sora olvasható egyházi szláv nyelven: “Mivel már sokan megkísérelték rendben elbeszélni a köztünk végbement eseményeket (...).” (Lk 1,1)
Szent Márk evangélista Szent Péter apostol
(5.) Szent Márk evangélista
Szent Márk Lévi törzséből származó pap volt. Péter apostol követője, utazásai során társa és tolmácsa. Evangéliumát Szent Péter prédikációi alapján írta meg. Ő küldte Egyiptomba is, ahol Alexandria első püspöke lett. Úgy alakította az embereket, ahogy a kalapács a forró vasat, ezért is vált Marcus, azaz “nehéz kalapács” néven ismertté, holott eredetileg Johanannak hívták. A barna szakállú Szent Márk bal lábát egy kövön nyugtatja, jobb kezében íróvesszőt, baljában fekete borítójú evangéliumos könyvet tart.
(6.) Szent Péter apostol
Simon Pétert, a betszaidai halászt az Úr maga jelölte meg Kéfás (szikla) névvel: „Te Péter vagy, és én erre a kősziklára fogom építeni egyházamat, s az alvilág kapui nem vesznek erőt rajta. Neked adom a mennyek országának kulcsait. Amit megkötsz a földön, meg lesz kötve a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, föl lesz oldva a mennyekben is.” (Mt 16,18-19) Az ősz szakállú apostolfejedelem, Krisztus nyájának pásztora jobb lábát egy kövön nyugtatja, jobb kezében kulcsait, baljában apostoli levelét tartja, melyen a következő idézet olvasható egyházi szláv nyelven: “Alázkodjatok meg tehát Isten hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején.” (1Pét 5,6)
Szent Pál apostol Szent János evangélista
(7.) Szent Pál apostol
A tarzuszi Szent Pál – pogány nevén Saul – hellén műveltségű, zsidó farizeus volt, aki megtérése előtt maga is üldözte a keresztényeket. Élete a damaszkuszi úton változott meg, mikor találkozott a Föltámadottal. Három napig vak volt a nagy fényességtől, de Jézus hangja átformálta szívét: „Saul, Saul, miért üldözöl engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugdalóznod! (...)” (ApCsel 26,14) Ettől kezdve születésekor kapott római nevét használta, s küldetésének tekintette az evangélium hirdetését a pogányok között. Az őszülő apostol egy lépcső mellett áll, melyhez kanyargó út vezet. Jobbjával az égre mutat, baljában evangéliumos könyvet és kardot fog. A hagyomány szerint a Rómából Ostiába vezető út harmadik mérföldköve mellett fejezték le.
(8.) Szent János evangélista
János, a galileai Betániából származó halász, id. Jakab testvére volt a legfiatalabb a tizenkettő közül, Jézus mégis neki adta a legmélyebb bepillantást misztériumába, s őrá bízta a kereszt alatt anyját, Máriát. A hagyomány szerint epheszoszi tartózkodása alatt írta meg Evangéliumát, melyben bemutatja a Szűzanyát is Jézus működésének kezdetén és végén. A szakáll nélkül ábrázolt ifjú bal lábát egy kövön nyugtatja, jobb kezében íróvesszőt, bal kezében Evangéliumos könyvet tart, melynek lapjain Evangéliumának bevezető sora olvasható egyházi szláv nyelven: „Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.” (Jn 1,1) A táji háttérben egy üst alatt fellobbanó tűz arra utal, mikor Domitianus idején sértetlenül szabadult a forró olajból. Természetes halállal halt meg nagyon öregen.
Szent Máté evangélista Ifjabb Szent Jakab apostol
(9.) Szent Máté evangélista
Szent Máté, az első Evangélium szerzője, kafarnaumi vámszedő volt, mielőtt Jézus tanítványává szegődött. Házában mondta Jézus az ítélkező farizeusoknak: ”Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. Menjetek és tanuljátok meg, mit tesz az: ‘Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot’. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.” (Mt 9,9-13). Az idős, ősz szakállú apostol bal kezében evangéliumos könyvét tartja, jobbjával a benne olvasható egyházi szláv nyelvű idézetre mutat, mely Evangéliumának bevezető sora: „Jézus Krisztus nemzetségtáblája, aki Dávidnak, Ábrahám fiának a fia.” (Mt 1,1)
(10.) Ifjabb Szent Jakab apostol
A szigorú életmódot folytató Jakab apostol, Alfeus fia a hagyomány szerint Jézus mennybemenetele után Jeruzsálemben maradt, s harminc évig kormányozta az ottani gyülekezetet. Őt tarják a Jakab levele című Újszövetségi irat szerzőjének is, melyet a Palesztinán kívüli zsidókeresztényekhez intézett. Mivel Jézust Isten fiának vallotta, II. Ananosz főpap fölbújtására megkövezték, s a jeruzsálemi templom párkányáról a mélybe taszították. Életét végül a fejére mért nagy ütéssel oltották ki. A barna szakállú szent apostol vértanúságának eszközére, a dorongra támaszkodik.
Szent Simon apostol Szent Fülöp apostol
(11.) Szent Simon apostol
Simon apostol, akit az evangéliumokban Lukács zelótának, Máté és Márk buzgónak nevez, a fanatikus Róma-ellenes párthoz tartozhatott, mielőtt Jézus követője lett. Júdás Tádé apostollal együtt Perzsiában evangelizált, mielőtt vértanúságot szenvedtek mindketten. Haláluk előtt azt kérték, csillapodjon le a tömeg dühe, bálványaik mindenki szeme láttára törjenek darabokra. Az ősz szakállú Szent Simon apostol vértanúságának eszközét, a fűrészt tarja maga előtt, mellyel a hagyomány szerint testét kettéfürészelték.
(12.) Szent Fülöp apostol
A fiatal, szakáll nélkül ábrázolt Fülöp apostol, aki halász volt Betszaidában, mielőtt Jézushoz csatlakozott, bal kezében könyvtekercset tart, melyen a következő felirat olvasható egyházi szláv nyelven: “Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és az elég nekünk!” (Jn 14,8) Ezt azután kérte, hogy Jézus kinyilatkoztatta magát: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam.” (Jn 14,6) Majd így felelt tanítványának: „Annyi idő óta veletek vagyok, és nem ismertél meg engem, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát látta.” (Jn 14,9) A szent apostol a hagyomány szerint Domitianus császár idejében halt vértanúhalált. A frigiai Hierapoliszban feszítették keresztre, ezért tartja jobbjában vértanúsága eszközét, a keresztet.
IV. AZ ÜNNEPSOR
A Titkos vacsora
A Titkos vacsorát ábrázoló ikonon Jézus 12 apostolával terített asztal körül ül oszlopos belső térben, három üvegablak előtt. A kép felső részét aranyzsinórral kétirányba felkötött kék függöny szegélyezi, amely mintegy feltárja a misztériumot, az Eucharisztia megalapítását. Jézus díszes trónon ül, jobbját áldásra emeli, baljában pedig a kenyeret tartja. Előtte az asztalon arany színű kehely és feltálalt pászkabárány látható. Jézus jól tudta, hogy mikor másnap a Templomban is leölik a húsvéti bárányokat, hogy megtartsák a Jeruzsálemben hivatalos Széder ünnepet, ő már nem lesz életben. Így ezen az estén saját önfeláldozását előlegezte meg szimbolikusan. Isten bárányának két oldalán hat-hat apostol ül, kiknek nyugtalan és döbbent gesztusaiból kiolvashatók a bibliai történet részleteire vonatkozó utalások. Máté és Márk evangéliumának eseményeit követve itt is az elárultatás bejelentése után történik meg a Jézus testét és vérét jelképező kenyér és bor szétosztása. Jézus az imént mondta ki a “Bizony mondom nektek, egy közületek elárul engem” (Mt 26,21) szavakat. Az apostolok elképedve kérdezgetik: “Csak nem én vagyok az, Uram?” (Mt 26,22) A Jézus jobb oldalán ülő Simon Péter szomszédjához fordul bizonytalankodva. A balján ülő szeretett tanítvány, János, ki az előbb még Jézus kebelén nyugtatta fejét, most összekulcsolt kézzel a bánat testtartásában látható. Júdás – az egyetlen, kinek nincs glóriája – vörös arccal, pénzeszacskóval a kezében ugrik fel az asztaltól, úgy kérdezi: “»Csak nem én vagyok az, Rabbi?« Ő azt felelte neki: »Te mondtad.«” (Mt 26,25) Az áruló távozása után, ebben a nyugtalan helyzetben alapítja meg Jézus az Eucharisztiát, melynek jelentése ‘hálaadás’. A kenyértöréssel teste föláldozását is előrevetíti. “Miközben ettek, Jézus fogta a kenyeret, áldást mondott, megtörte, és odaadta tanítványainak e szavakkal: »Vegyétek és egyétek, ez az én testem.« Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és odaadta nekik ezekkel a szavakkal: »Igyatok ebből mindnyájan, mert ez az én vérem, az új szövetségé, amely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára. Mondom nektek: mostantól nem iszom a szőlőnek ebből a terméséből addig a napig, amíg az újat nem iszom veletek Atyám országában.«” (Mt 26,26-29)
A tizenkét ünnep ikonjai: (1.) Az Istenszülő születése, (2.) Az Istenszülő bevezetése a templomba, (3.) Az Istenszülő örömhírvétele, (4.) Jézus Krisztus születése, (5.) Jézus Krisztus bemutatása a templomban, (6.) Jézus Krisztus megkeresztelkedése, (7.) Jézus Krisztus színeváltozása, (8.) Jézus Krisztus bevonulása Jeruzsálembe, (9.) Jézus Krisztus föltámadása, (10.) Jézus Krisztus mennybemenetele, (11.) A Szentlélek eljövetele, (12.) Az Istenszülő elszenderedése.
(1.) Az Istenszülő születése
Szűz Mária születése a görögkatolikus egyházi év első nagy ünnepe, melyet szeptember 8-án tartunk. A hagyomány szerint szeptember 8-án, a zsidó újév napján, a világ teremtésének és Ádám születésének ünnepnapján hozta világra az idős Anna régóta vágyott gyermekét a jeruzsálemi Bethesda-fürdő melletti házukban. Az ikonon épületbelső látható, melynek ablakán keresztül talán éppen a jeruzsálemi Juh-kapura nyílik kilátás, melyen a Júda törzséből, Dávid nemzetségéből származó gazdag állatkereskedő, Joakim hálatelt szívvel lépett be Jakab apostol apokrif ősevangéliuma szerint, miután az Úr angyala hírül vitte neki a kosibai barlangba magtalan házassága termékennyé fordulását. A Lévi törzséből származó Anna, kinek ugyancsak megjelent az angyal jeruzsálemi otthonában, a Juh-kapunál várta haza böjtölő férjét az örömteli ígérettel. Az ikonon 9 hónappal későbbi jelenet látható. Anna baldachinos ágyban fekszik takaró alatt, háta párnával megtámasztva. Figyeli, amint újszülöttjét pólyába csavarja két bábaasszony. Lábuknál vizeskancsó és fürdető medence, melyben az imént mosdatták a kisdedet. Joakim az ablak alatt ül vörös kárpitos széken, pásztorbottal a kezében. Az angyal szavai járhatnak gondolataiban, gyermeküket az egész földkerekségen áldani fogják.
(2.) Az Istenszülő bevezetése a templomba
A keresztény hagyományban az Istenszülő templomba vezetését november 21-én ünnepeljük. Mikor Joakim és Anna bemutatták Máriát születése után 80 nappal az ószövetségi templomban, ígéretet tettek, hogy az “Úrnak áldozzák”. Jakab apostol apokrif ősevangéliuma szerint három év múlva teljesítették fogadalmukat, s a gyermeket átadták Isten szolgálatára “Izrael leányai közé” a jeruzsálemi templomnak. Az ikonon a három esztendős Mária gyertyával a kezében halad a templom lépcsőjén Zakariás főpap felé, aki áldást mond rá: “Az Úr minden nemzedéken át naggyá teszi nevedet feletted, az utolsó napokban (vö: 1. Pét 1,20), láthatóvá teszi az Úr Izrael fiai számára szabadulását.” (Jakab ősevangéliuma, Ladocsi Gáspár fordítása). A hagyomány szerint Zakariás főpap a Szentlélektől megvilágosítva a Szentek Szentjébe vezette Máriát, ahol az Úr kiárasztotta rá kegyelmét. „Mária olyan volt a templomban, mint egy örvendező gerlice, táplálékát az angyalok kezéből kapta.” (Jakab ősevangéliuma, Ladocsi Gáspár fordítása). Így érkezett meg “Isten szövetségének új ládája”. Ő volt a jel, hogy nemsokára végetér az Ószövetség, s megkezdődik az Újszövetség. Míg az ókori világ legpazarabb temploma épült Jeruzsálemben, megkezdődött az emberi templom, az “igazi aranyház” felépítése, lelki felkészítése is a magasztos feladatra.
(3.) Az Istenszülő örömhírvétele
Az angyali üdvözlet hagyományos ünnepnapja március 25-e (Gyümölcsoltó Boldogasszony). A keleti hagyomány szerint Joakim és Anna már nem éltek, mikor a 12 éves Máriának el kellett hagynia a jeruzsálemi templomot, ezért rokonai, Zakariás és Erzsébet gondoskodtak számára olyan férjről, aki tiszteletben tartja szüzességi fogadalmát. Így került Heródes pazar templomából a Dávid-házából való József egyszerű názáreti otthonába, ahol az özvegy férfi családja körében élt. Ekkor történt, hogy Isten elküldte Gábor arkangyalt a galileai Názáretben élő Szűzhöz a Megváltó születésének hírével. Mária az ikonon egy olvasópult előtt térdel, az angyal Isten dicsőítése, imádság közben lepte meg. „»Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled.« Őt zavarba ejtette ez a beszéd, és elgondolkodott, hogy miféle köszöntés ez. Az angyal pedig folytatta:»Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Íme, méhedben fogansz és fiút szülsz, és Jézusnak fogod nevezni. Nagy lesz ő, a Magasságbeli Fiának fogják hívni; az Úr Isten neki adja atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké, és királyságának nem lesz vége«.” (Lk 1,28-33) Gábor arkangyal bal kezében fehér liliomot, a tisztaság szimbólumát tartja, jobb kezével a magasba mutat. A Szentlélek galamb képében száll le a Szűzre, aki két kezét szívére helyezi, s úgy mondja: „Ime, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.” (Lk 1,38) Ez a kompozíció a nyugati ikonográfiai hagyományt követi.
(4.) Jézus Krisztus születése
A megtestesülés csodáját, Jézus Krisztus születését december 25-én ünnepeljük. Isten báránya egy barlangistállóban jött világra a júdeai Betlehemben, ahova népszámlálás miatt érkezett a názáreti József feleségével Quirinus idején. Mária hozományként örökölte atyja, Joakim birtokait, ezért kellett megtennie a 3 napos utat várandóssága késői időszakában. Bár mindketten a betlehemi Dávid leszármazottai voltak, mégsem kaptak szállást, hiszen a húsvét nagy ünnepének közeledtével egy várandós nő nem tehette tisztátalanná a házat a zsidó törvény szerint. „Ez lesz a jel számotokra: találni fogtok egy kisdedet pólyába takarva és jászolba fektetve.” (Lk 2,12) - adta hírül az Üdvözítő születését az angyal a környéken éjszakázó pásztoroknak. Az ikonon szalmatetős istállóban térdelnek a pásztorok a jászol körül állataikkal. Öltözékük és jellegzetes hajviseletük a szemlélőt az ikon készítésének idejébe, a 18. századba helyezi. Mind a négyen az Istengyermek előtt hódolnak, kit az ősz szakállú József mutat fel nekik, miközben az Istenszülő imára kulcsolt kézzel hallgatja elbeszéléseiket, amiket a gyermek felől hallottak. „Mária pedig megjegyezte mindezeket a dolgokat, és el-elgondolkodott rajtuk szívében.” (Lk 2,19) „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jóakaratú emberekben!” (Lk 2,14) - zengték az angyalok. Azon az éjszakán új csillag ragyogott fel az égen, mely a pogány „napkeleti bölcseket” is elvezette az Üdvözítőhöz.
(5.) Jézus Krisztus bemutatása a templomban
Február 2-án ünnepeljük Urunk bemutatását a templomban, amelyet a keleti hagyomány a Találkozás ünnepének nevez (Gyertyaszentelő Boldogasszony). Az igazéletű agg Simeon próféta nevezte a kisded Jézust a világ világosságának, mikor a jeruzsálemi templomban karjába vette. “Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békességben, mert látták szemeim üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a nemzetek megvilágosítására és dicsőségére népednek, Izraelnek.” (Lk 2,39-32) A Szentlélek ugyanabban az órában vezette az özvegy Anna prófétaasszonyt is a templomba, mikor a mózesi törvény szerint az Úrnak szentelték Mária elsőszülöttjét. A Simeon karjában tartott Kisjézusra mutat, kiben felismeri a Megváltót, s magasztalja érte Istent. Az ikonon a jeruzsálemi templom lépcsőjén állnak, mögöttük két ministránsra emlékezetető templomszolga látható gyertyákkal. József az áldozati ajándékul hozott két galambot fogja, Mária pedig “Isten báránya” felé nyújtja karjait, mikor meghallja Simeon próféciáját: “Íme, sokak romlására és feltámadására lesz ő Izraelben; jel lesz, melynek ellene mondanak – és a te lelkedet tőr járja át –, hogy nyilvánosságra jussanak sok szív gondolatai.” (Lk 2,34-35) Nyugati hatásra a görögkatolikus egyházban is szokássá vált a gyertyák megszentelése: a gyertya, mely fölemészti magát teljesen, hogy másoknak szolgálhasson, Jézus Krisztus szimbóluma.
(6.) Jézus Krisztus megkeresztelkedése
Vízkereszt, Jézus megkeresztelkedésének napja, Úr- vagy Istenjelenésnek is nevezzük, egyházunk egyik legnagyobb ünnepe. A betlehemi jászolban elrejtőző Isten egyre inkább láthatóvá vált a Fiúban, miután keresztelkedésével igent mondott az Atyának. János, aki már anyja méhében eltelt a Szentlélekkel, a Jordán parti Betániában hirdette a keresztséget a bűnök bocsánatára. A farizeusokhoz és szadduceusokhoz intézett szavaira utal az ikon jobb alsó sarkának motívuma, a fejsze: ”A fejsze már a fák gyökerén van. Minden fát ugyanis, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágnak és tűzre vetnek. Én vízzel keresztellek titeket a megtérésre, de aki utánam jön, erősebb nálam: a saruit sem vagyok méltó hordozni. Ő Szentlélekkel és tűzzel fog megkeresztelni titeket.” (Mt 3,10-11) A teveszőrbe öltözött Előkövet baljában keresztben végződő botot tart, rajta fehér textil, amelyet eredetileg mondatszalagnak szánhatott a festő. Féltérdre ereszkedve kagylóból önti a Jordán vizét a Megváltó fejére, aki a folyó közepén kék lepelben áll egy kövön. Ruháját hódoló angyal őrzi a parton, míg a másik angyal fehér kendővel várja. A kő alól előbújó viperák a vízben rejtőző sátáni erőkre utalnak, melyek erejét Krisztus most a vizek megszentelésével töri meg. Az égből galamb képében a Szentlélek száll alá, s szózat hangzik fel:“Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.” (Lk 3,22) A Szentháromság titka először tárul fel az Evangéliumban.
(7.) Jézus Krisztus színeváltozása
„Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy beteljesítsem.” (Mt 5,17) – mondta Jézus a hegyi beszédben. Később bepillantást engedett isteni teljességébe három legbizalmasabb tanítványának egy „magas hegyen”, amit a hagyomány a galileai Tábor hegyének tart. Urunk színeváltozásakor – amit augusztus 6-án ünneplünk – Isten összes addigi megjelenése és megnyilatkozása beteljesedett Krisztusban, mikor megjelent a belőle kiáradó fényben a törvényt képviselő Mózes és a prófétákat képviselő Illés, akikkel eltávozásáról beszélgetett. A megrendült apostolok, Péter, Jakab és János ekkor értették meg, mit is készített elő Isten azok számára, akik hisznek benne. Az ikonon Jakab még a szemét is eltakarja, ahogy föltekint a ragyogó arcú, hófehér ruhás Jézusra. Istenfélelem járja át Jánost is, Péter apostol pedig így szól teljes önkívületében: „»Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod, csinálok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.« Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, s a felhőből egy hang szólt: »Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok«.” (Mt 17,4-5) A teremtett világ megdicsőüléséhez egy végső felmagasztalásra is szükség volt, mely a Golgota magaslatán, két lator között, nyilvánosan teljesedett be.
(8.) Jézus Krisztus bevonulása Jeruzsálembe
Húsvét ünnepének közeledtével, mikor a zsidók az egyiptomi szolgaságból való szabadulásról emlékeztek meg, Jézus is elindult a Jordánon túli Betániából a Templom városa felé, hogy új Józsueként bevezesse az új Izraelt Isten országába. A nép a római uralom alól felszabadító “messiás királyt” várta a drága nárduszolajjal fölkentben, Isten báránya azonban a béke királyaként, papi messiásként vonult Jeruzsálembe a Bethesda-tó melletti Juh-kapun keresztül. Szamárháton érkezett, s így beteljesedett Zakariás jövendőlése: „Ne félj, Sion leánya! Íme, királyod jön szamárcsikón ülve!” (Jn 12,15) Az ikonon Jézus áldást oszt a jeruzsálemi kapu előtt összegyűlt húsvéti zarándokoknak, akik ruhájukat terítik elé az útra. János evangéliuma szerint a béke jelképeként pálmaágakat is szórtak elé, s így kiáltoztak: „Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön, és Izrael királya!” (Jn 12,13) Háta mögött csak tanítványai látszanak, holott az a sokaság is tanúskodott róla, kik vele voltak Lázár föltámasztásakor az Olajfák hegyén lévő Betániában. Dicsőséges bevonulása, amit húsvét előtt Virágvasárnap ünneplünk, kezdete volt annak az üdvtörténeti eseménysornak, mely az áldozati bárány szenvedésével és halálával folytatódott, majd feltámadásával teljesedett be.
(9.) Jézus Krisztus föltámadása
“Krisztus föltámadt! Valóban föltámadt! – köszöntik egymást a keresztények húsvét vasárnapján. A húsvétra virradó reggelen nemcsak a Golgota közeli szentsír bejárata vált szabaddá, miután az Úr angyala elhengerítette előle a zárókövet, de az örök élet kapuja is megnyílt az emberiség számára. Még a föld is beleremegett az üdvtörténet legnagyobb eseményébe, a sírt őrző katonák halálra rémültek az angyal láttán. Az ikonon győzelmesen emelkedik ki sírjából a feltámadt Krisztus bal kezében lobogót tartva. Áldó jobbjának kinyújtott hüvelyk-, mutató- és középső ujjai isteni és emberi (3+2) természetére utalnak. A sírról leemelt kőlap mellett az Úr angyala virraszt. Jézus betániai Máriának mondott szavai jutnak eszünkbe: „Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog, és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha.” (Jn 11,25-26) Önfeláldozásával teljesítette be ígéretét, hogy ne csak felébressze romlandó, megszégyenült, gyenge, érzéki testükben a “Lázárokat”, de újjá is teremtse őket Ádámig és Éváig visszamenően, romolhatatlan, dicsőséges, erős, lelki testben az örök életre. „Miért rémültetek meg, és miért támad kétely szívetekben? Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.” (Lk 24,38-39) - mondta apostolainak látogatásakor. “Boldogok, akik nem láttak, és mégis hittek.” (Jn 20,29)
(10.) Jézus Krisztus mennybemenetele
“Galileai férfiak, miért álltok és néztek az égre? Ez a Jézus, aki felvétetett mellőletek, úgy jön el ismét, ahogy az égbe felmenni láttátok.” (ApCsel 1,11) – prófétálták az angyalok az Olajfák hegyén, ahol tanítványai utoljára látták mesterüket, mielőtt az Atya jobbjára ült. Valójában már feltámadása óta az Atyánál volt megdicsőült testében, s a másik létrendből jelent meg 40 napon át apostolainak, hogy megnyissa szemüket és értelmüket az Írásokra és küldetésükre. Az ikonon kitárt karokkal, saját erejéből, a Szentlélek által emelkedik fel a magasba. Áldó kezén és a lábfején is jól láthatók a szegnyomok. A hegyen álló fehér ruhás angyalok között lábnyoma is kirajzolódik, mely arra a szikladarabra utal, amit a mai napig tisztelnek a Mennybemenetel-templom (ma mecset) kápolnájában. Amikor az Úr imáját imádkozzuk, mi is lábnyomába lépünk, hiszen ezen a hegyen tanította apostolainak: “Mi atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod (…)”. Az áruló Júdás helyére választott Mátyással együtt mind a tizenketten tanúságot tettek róla, s ma is tanúságtevői mindazok, kik hittel ünneplik mennybemenetelét. Ahogy az ikonon is látható, az apostolok koszorújában Szűz Mária, mint az Egyház anyja is helyet foglal, kit az evangéliumok talán azért nem említenek, mert a zsidóságban a nők nem tanúskodhattak. Sóvárogva néz Szent Fia után, ki utolsó nyilvános beszédében azt ígérte: “Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok.” (Jn 12,32)
(11.) A Szentlélek eljövetele
Húsvét után ötven nappal, pünkösdkor a Szentlélek kiáradását ünnepeljük. Isten a Mózes által kihirdetett Törvény emléknapján égette bele szeretetének parancsait az apostolok szívébe. “Hirtelen zaj támadt az égből, olyan, mint a heves szélvész zúgása. Betöltötte az egész házat, ahol ültek. Majd pedig szétoszló nyelvek jelentek meg nekik, olyanok, mint a tűz, és leereszkedtek mindegyikükre.” (ApCsel 2,2-3) Ekkor született meg az Egyház. Az ikonon a félkörben ülő apostolok között az Egyház minta- és előképe, Szűz Mária trónon ül. A Szentlélekre utaló galamb lebeg felette, mint az Angyali üdvözletkor, mikor Isten lakást vett benne. “Ujjongj és örvendj, Sion leánya, mert íme, én majd eljövök és benned lakom – mondja az Úr. – Azon a napon majd sok nemzet csatlakozik az Úrhoz és az én népemmé lesznek, és én majd nálad lakom; és te majd megtudod, hogy a Seregek Ura küldött engem hozzád.” (Zak 2,14-15) Az ószövetségi próféta, Zakariás látomása pünkösdkor teljesedett be, mikor Isten a nyelvek csodáján keresztül kapcsolta össze a különböző nyelven beszélő embereket, hogy megértsék apostolai tanúságtételét “egészen a föld határáig”. Az ikon bal szélén ülő Péter az egyház sziklaalapja, kinek Jézustól kapott hatalmát az oldás és kötés, a kulcsok jelképezik. A Szentlélek által tett kinyilatkoztatást pünkösdi beszédében: “Tudja meg tehát Izrael egész háza teljes bizonyossággal, hogy Isten Úrrá és Krisztussá tette őt, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek!” (ApCsel 2,36)
(12.) Az Istenszülő elszenderedése
Augusztus 15-én ünnepeljük Istenszülő elszenderedését, a Boldogságos Szűz Mária elhunytát és testi mennybevételét. Halálának körülményeiről hallgat a Szentírás, de egy hagyomány szerint angyal közölte vele, mennyei átköltözésének időpontját. Mire három nap múlva Jézus értejött angyalai kíséretében, a szeretett tanítvány már elő is készítette a temetést, s a világmisszióra szétszéledt apostolok is megérkeztek titokzatos módon. Mária Krisztus halála és fetámadása után Efezusban élt Jánossal, de a hagyomány szerint vele vissza is tért Jeruzsálembe, ahol a Sion hegyen lévő házban elszenderedett. Az ikonon Jézus apostolai és Mária társnői a fölravatalozott Istenszülőért imádkoznak. János személyében az újszövetség egész egyháza siratja az Egyház anyját. Péter tömjénez, miközben Mária lelke galamb képében elhagyja testét. Az Olajfák hegyének lábánál, a Jozafát völgyében helyezték barlangsírba, onnan vitték Jézus angyalai a mennyei dicsőségbe a Szűz testét. “Méltóan fogadtak téged, az élőt, a mennyben az égi, isteni hajlékok, ó, legtisztább, és te megjelentél…”– írja Damaszkuszi Szent János egy homíliájában. Mennybevételének emléknapján, augusztus 15-én ajánlotta fel hazánkat Szent István király Szűz Máriának, s 1038-ban ő maga is ezen a napon halt meg.
V. AZ ALAPKÉPSOR
Útmutató Istenszülő a gyermek Jézussal
A királyi ajtó bal oldalán az Útmutató Istenszülő ikonja foglal helyet. A kép hodigitria (útmutató) ábrázolás: Mária a bal karján ülő gyermek Jézusra mutat jobbjával. Ábrázolásuk a testtartást, kéztartást, ruharedőket és színeket tekintve is a bizánci képtípust követi. Mária kék tunikája fölött zöld bélésű vörös maforiont visel. Jobb vállán nyolcágú arany csillag látható, mely nem csak szüzességének jelképe. Csillagként mutatja az utat az emberi élet sötét éjszakáján, hogy elvezessen bennünket Szent Fiához, Jézus Krisztushoz, a „világ világosságához”. (1Kor 13,12) “Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt.” (Jn1,9-10) Jézus Krisztus az Atya dicsőségének visszfénye, erre utal glóriájának három görög betűje (ο ώυ), melynek jelentése: Aki van, A létező. A fehér kitont és zöld bélésű, okkersárga himationt viselő Fiú Isten áldó jobbjának kinyújtott hüvelyk-, mutató- és középső ujjai isteni és emberi (3+2) természetére utalnak. Bal kezében tanítására, az Evangéliumra utaló könyvtekercset tartja. „Mert nálad van az élet forrása, és világosságod által látunk világosságot.” (Zsolt 36,10)
A tanító Krisztus
A királyi ajtó jobb oldalán a tanító Krisztus ikonja foglal helyet, ábrázolása a bizánci képtípust követi. Ő az Atya képmása, aki azt mondta magáról Mózesnek az égő csipkebokorban: “Én vagyok az, ‘Aki vagyok’.” (Kiv 3,14) Erre utal glóriájának három görög betűje (ο ώυ), melynek jelentése: Aki van. A létező. Vörös tunikája fölé vett kék köntösének színe azt jelképezi, hogy isteni természetére földi természetet öltött megtestesülésével. Derekát zöld öv fogja át, masnira kötve. Jobbjával áldást oszt, kezének ujjai görög nevének első és utolsó betűit jelzik: „IC-XC”. Baljában nyitott könyvet tart, lapjain egyházi szláv nyelven Máté evangéliumának egy sora olvasható az utolsó ítéletről. A király dicsőséges trónjáról így szól a jobbjára állított igazakhoz: „Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba az országot, amely nektek készült a világ teremtése óta. Mert éheztem és ennem adtatok (...)” (Mt 25,34-35). Az evangélium szövege így folytatódik: „ (...) szomjaztam és innom adtatok, idegen voltam és befogadtatok engem, mezítelen voltam és felöltöztettetek, beteg voltam és meglátogattatok, fogságban voltam és eljöttetek hozzám.” (Mt 25,35-36) „Bizony, mondom nektek: amikor megtettétek ezt egynek e legkisebb testvéreim közül, nekem tettétek.” (Mt 25,40)
Szent Miklós püspök
Az északi diakónusi ajtó bal oldalán a bizánci egyház egyik legtiszteltebb szentjének, Csodatévő Szent Miklós püspöknek ikonja foglal helyet. A kisázsiai Patara városából származó Miklós (Kr.u. 245-342), kit a hagyomány szerint égi jel hatására választottak Myra városának püspökévé, püspöki ornátusban látható. Fehér sztichariont (alba), rajta övet és epitrachiliont, amik nem láthatók, kézelőket, oldalán arany szeráffal díszített kék epigonationt (lelki kard), végül vörös bélésű, kék felont és vörös keresztekkel díszített omophoriont, fején mitrát (püspöki korona) visel, nyakában arany kereszt lóg. Jobbjával püspöki áldást oszt, kezének ujjai Jézus Krisztus görög nevének első és utolsó betűit jelzik: „IC-XC”. Baljában keresztben végződő pásztorbotot tart, melyre két egymással szembenéző kígyó csavarodik rá. A hagyomány szerint irgamas szeretete és csodái következtében kezdték tisztelni az utazók, hajózók, kereskedők, zarándokok és a házasság előtt álló lányok, nők védőszentjeként. December 6-án, halálának évfordulóján emlékezünk meg róla.
Szent Mihály arkangyal
A déli diakónusi ajtó jobb oldalán a templom védőszentjének ikonja foglal helyet. A fiatal férfiként nagy szárnyakkal és nimbusszal ábrázolt Szent Mihály arkangyal a bizánci képtípust követi. Az angyalok seregének fővezére (archisztratégosz) és győztes harcosa jobbjában kétélű kardot tart, mellyel a paradicsom kapuját őrzi a bukott angyalokkal szemben, s a hívő lelkeket erősíti, védelmezi a gonoszlélektől az élet küzdelmeiben és kísértéseiben. Jobb karján és hátán átvetve vörös palást látható. Kék ingén szürke páncélt visel, mely alól szalagok lógnak ki. A mellkasát keresztező szalagon ovális pajzsként Jézus Krisztus képét viseli, bal kezével maga előtt tartja. Az aranyozott pajzson a megdicsőült Üdvözítő áld két kézzel. A pajzson körbefutó egyházi szláv felirat Mihály nevére utal, mely a héber „mi ká él” = „ki olyan, mint az Isten?” kifejezésből ered. A főangyal az egyetlen, senkihez sem mérhető, hatalmas Isten győzelmét hirdeti, az Ő szolgálatában áll. A görögkatolikus egyházban november 8-án tartják ünnepnapját.
VI. A KIRÁLYI AJTÓ
A konzolasztalok fölé helyezett négy alapkép között három ajtó nyílik. A középső, a díszes szárnyakkal és képekkel ékesített királyi ajtó kizárólag liturgikus funkciót tölt be, csak a Szent Liturgia alatt nyitják ki, s csak a papok léphetnek át rajta, míg a szárnynélküli északi és déli diakónusi ajtó a közlekedést is szolgálja. A királyi ajtó bélleteiben a két nagy liturgiaszerző egyházatya egészalakos ábrázolásai láthatók, díszesen faragott szárnyait pedig a négy evangélista háromnegyed alakos képe díszíti.
A négy evangélista
A királyi ajtó bal szárnyán felül az ősz szakállú Máté, alul a barna szakállú Lukács evangélisták képei foglalnak helyet, jobb szárnyán a barna szakállú Márk, alatta pedig az ifjú, szakáll nélküli János evangélisták háromnegyed alakos ábrázolásai láthatók a szőlőindás faragványok között. Míg a bal szárny evangélistái jobb kezükben tollat, bal kezükben nyitott evangéliumos könyvet tartanak, addig a jobb szárnyon fekete borítós, csukott evangéliumos könyvvel szerepelnek az evangélisták.
Nagy Szent Bazil
A királyi ajtó baloldali bélletére festett Nagy Szent Bazil, a három szent főpap egyike, a keleti típusú szerzetesség egyik kialakítója volt a Kr.u. 4. században. A hosszú sötét szakállal ábrázolt liturgiaszerző egyházatya püspöki ornátusban áll egy posztamensen. Jobbjával áld, bal kezében nyitott könyvet tart, melyben a Szent Liturgia egy sora olvasható egyházi szláv nyelven: “Isteni félelemmel és hittel közeledjetek!” (A Szent Liturgiából) Fehér sztichariont (alba), rajta övet, ami nem látható, arany keresztekkel díszített vörös epitrachiliont, kézelőket, oldalán arany szeráffal díszített vörös epigonationt (lelki kard), végül kék bélésű, vörös felont és vörös keresztekkel díszített fehér omophoriont, fején vörös mitrát (püspöki korona) visel, nyakában arany kereszt lóg. A Nagy Szent Bazilnak tulajdonított isteni liturgiát évente tíz alkalommal végzik.
Aranyszájú Szent János
A királyi ajtó jobboldali bélletére festett egyházatyát, Aranyszájú Szent Jánost már életében chrysostomosnak nevezték ékesszólása miatt. A liturgiaszerző szent főpapot konstantinápolyi érsekké (Kr.u. 398-404) is választották. Az őszülő, rövid szakállú egyházatya püspöki ornátusban áll egy posztamensen, bal kezében kezében könyvet tart, jobbjával áldást oszt. Fehér sztichariont (alba), rajta övet, ami nem látható, arany keresztekkel díszített vörös epitrachiliont, kézelőket, oldalán arany szeráffal díszített vörös epigonationt (lelki kard), végül sötétkék bélésű, világoskék felont és vörös keresztekkel díszített kék omophoriont, fején vörös mitrát (püspöki korona) visel, nyakában arany kereszt lóg. Az egyházatya neve alatt fennmaradt isteni liturgiát végzik a legtöbbször.
A Szentlélek galamb alakjában
A királyi ajtó boltívén a Szentlélek látható galamb képében mondatszalaggal. Az egyházi szláv nyelven írt felirat az ószövetségi Számok könyvéből való: “Megnyugodott rajtuk a Lélek” (Szám 11,25). A pusztai vándorlás során az elégedetlenkedő izraelitákért közbenjáró Mózes imáira Isten elvett a rajta levő lélekből, s a kiválasztott hetven vénre ruházta, hogy együtt viseljék Mózessel a nép terheit. Mikor megkapták a lelket, prófétálni kezdtek.
2023. április