A loretói Szent Ház története és ábrázolásai

A Santa Casa, a “Szent Ház” jóval Lourdes, Fatima és Medjugorje előtt Európa legfontosabb Mária-kegyhelye volt. A legendáról - mely annak hagyományát őrzi, miként került Mária názáreti háza az olaszországi Loretóba – a középkortól kezdve számtalan képi ábrázolás született. Képgalériában mutatom be az eddig gyűjtött képeket a történeti leírást követően. Michael Hesemann német történész írásából szemezgettem (A Názáreti Mária ,Szent István Társulat, Bp., 2012).  

A Szent Ház legendája és a középkori szentföldi zarándokok beszámolói

“A Szent Házat – mondja Loreto legendája -  angyalok hozták Názáretből Marchiába. 1291-ben, amikor a keresztesek utolsó erődje is elesett a Szentföldön, és a hitetlenek elözönlötték a keresztény szentélyeket, az angyalok kiemelték a föléje épített, félig lerombolt Angyali Üdvözlet-bazilika romjai alól, és elhozták először Tersatóba (ma Trsat), a horvátországi Rijekától északra.  De a horvátok nem voltak méltók erre az isteni ajándékra – mondja a legenda. Amikor kérkedni kezdtek vele, ez annyira nem tetszett az angyaloknak, hogy három és fél év múlva, 1294. december 9-én továbbvitték, át az Adria másik partjára, Recanati közelébe. A csoda emlékére és a néhány ottmaradt kő tiszteletére a horvátok fölépítették a Szent Ház pontos mását, mely a századok folymán Horvátország legfontosabb Mária-kegyhelyévé vált. (…)

Ezeknek a legendáknak azonban, bár elbűvölőek, van egy szépséghibájuk, mégpedig az, hogy nincs korabeli bizonyítékuk. (...) Egy bizonyos Rinolduccino azt vallotta, hogy a nagyapjától hallotta, A Szent Ház "a tenger hullámain, mint egy hajó" érkezett Loretóba. 1485-ben a tudós Giovanni Battista Petrucci is megállapította, hogy a Szent Házat Jeruzsálemből "erőszakkal" távolították el, átkelt a tengeren, és először a horvátok, majd Marchia lakóinak birtokába került, angyali közreműködés nélkül."

     

I. állomás: Tersató (Trsat)

II. állomás: Loretó

Sokan tudósítottak erről a názáreti házról. “Assisi Szent Ferenc kifejezetten mondja, hogy 1219-ben szentföldi zarándoklatán elment Názáretbe, “hogy tisztelje a házat, melyben az Ige testté lett.” Az utolsó beszámoló Ricoldo di Montecruce domonkos misszionáriustól származik, aki 1288-ban, mielőtt Belső-Ázsis felé indult, fölkereste a Szentföldet. A keresztesek Angyali Üdvözlet-bazilikáját siralmas állapotban találta, mert 1263-ban Bibars szultán parancsára a katonái lerombolták. A muszlimok csak a Szent Házat kímélték meg, mert az Angyali Üdvözletet a korán is említi. Ricaldo atya arról tudósít, hogy “a korábbi templomépületből szinte semmi sem maradt, csak egy cella, ahol Mária fogadta az üdvözletet; az Úr ezt még megtartotta, hogy az alázatra és a szegénységre emlékeztessen.” Az itáliai Poggibonso által 1345-ben írt Libro d’Ultramare (“tengeren túli könyv’) úgy mondja “a templom le van rombolva, kivéve Szűzanyánk szobáját. E szoba nagyon kicsi és mozaikokkal díszített; és a ház sziklabarlanghoz kapcsolódott.” Egy német zarándok, Wilhelm von Baldensel 1332-ben járt Názáretben, ő is romokban találta a templomot, de elmondása szerint a Szűzanya háza vagy szobája helyett már csak egyetlen oszlop állt az angyali üdvözlet helyén. A szoba tehát 1288 és 1332 között tűnt el.

   

A názáreti Angyali üdvözlet bazilika, benne az Angyali üdvözlet barlangja: itt állt a Szent Ház. 

      

A loretói Szent ház és a Bramante által fölé épített márványburkolat a Szent Ház bazilika belsejében

A XX. századi természettudományos vizsgálatok eredményei és a régészeti kutatások leletei

1469-ben bazilikát kezdtek építeni Olaszországban a loretói Szent Ház fölé, Bramante pedig csodálatos márványburkolattal vette körül. “Amikor 1531-ben a kőművesek megbontották a padozatot, hogy alapot készítsenek a Bramante-féle nehéz márványburkolathoz, ámulva állapították meg, hogy a Casa Santának semmiféle alapozása sincs: egy ősi országút közepén áll, falainak egy része maga alá hajtotta azokat a cserjéket és bokrokat, amelyek egykor az út szélén nőttek. Egy csipkebokor a ránehezedő fal alól oldalt kinőtt az útra. (…)

1921-ben tűzvész pusztított a Szent Ház belsejében és megsemmisítette drága Fekete Madonnáját – a vatikáni kertekből való cédrusfából faragott másolattal pótolták. Amikor a tűzvész után Frederico Manucchi építész megbízást kapott arra, hogy vizsgálja át az épületet és restaurálja a márványburkolatot, jelentésében csodálkozva állapította meg: “Az a tény, hogy a Szent Ház, jóllehet nincsenek alapfalai és a puha talajon megerősítés nélkül áll, melyre ha csak részben is a korábbi tetőzet helyére emelt boltozat súlya nehezedik, ennek ellenére a falakon a megsüllyedés vagy egyéb károsodás legkisebb jele sem látható – ez a tény meglepő és rendkívüli.”

A kegyhely már csak azért sem lehet egyszerű vidéki kápolna, mert Marchiában nincs kőfejtő, ellenben nagyon jó agyagbányák vannak, ezért szinte kizárólag téglával építkeztek. “IX. Pius pápa 1857-ben megbízta a tudóst, D. Bartolini prelátust, hogy vizsgálja meg a Szent Ház építőanyagát. Ez a római tudós e célból követ és maltert hozatott Názáretből és Loretóból, s átadta F. Ratti vegyész professzornak a kéréssel, hogy elemezze összetevőiket és tulajdonságaikat. A professzor anélkül, hogy tudta volna, honnan származnak a minták, megállapította, hogy azonosak – mindkét minta vas-zárványos kalcium-karbonát. 2006 márciusában tette közzé Giorgio Nicoloni professzor egy új régészeti-geológiai kutatás eredményét, melyet Nanni Monelli építész a Szent Ház Kongregációjának megbízásából Loretóban végzett. Megállapította, hogy a Szent Ház “Apostol-oltára” ugyanabból a kőzetből való, mint Názáretben az Angyali Üdvözlet barlangja, építőanyaga kémiailag azonos.

   

Zsidó és görög zarándok-graffitik, a kereszteslovagok textilkeresztjei, "Nabateus" falazási technika, az Apostol-oltár názáreti kövei

A leginkább figyelemre méltó eredményt azonban már az 1960-as évek régészeti kutatásai hozták. Akkor a kutatók a Santa Casa kövei közötti mélyedésben öt vörös textilkeresztet találtak, s ez nagyon jelentős leletnek bizonyult. Ilyen textilkereszteket ugyanis, csak a hadjáratba menő keresztes lovagok ruhájára varrtak. Ők pedig fogadalmat tettek: ha sikeresen elérik céljukat, ezt a keresztet Jeruzsálem vagy Názáret valamelyik szent helyén hálából ott hagyják. Tehát ezek a keresztek önmagukban egyértelműen mutatják, hogy a Szent Ház Palesztínából való. (a keresztes háborúk kora a 8. hadjárattal 1270-72-ben zárult, amikor Loretóban még semmiféle kegyhely nem volt).

De ezek a textilkeresztek nem az egyetlen bizonyítékok a Szent Ház hitelessége mellett. A régészek megállapítása szerint a három főfal kövein olyan faragási nyomok láthatók, amelyek a nabateusok kőfaragására jellemzőek. Nabateus kőfaragók Heródes korában egy időbe Izraelben is dolgoztak, mert a király szívesen foglalkoztatott építőmunkásokat anyja hazájából. Még világosabb jelek azonban azok a graffitik, amelyeket nyilvánvalóan zarándokok karcoltak a kövekbe.  Keresztekről, Krisztus-monogramról, alfa és omega, s más görög betűkről van szó, egészen az “Ó Jézus Krisztus, Isten Fia” feliratig. Még két héber írásjelet is azonosítottak, de egy árva szó nem fordul elő latinul vagy olaszul, tehát azokon a nyelveken, melyeket Marchiában beszéltek. Giuseppe Santarelli kapucinus atya, aki egész életét a Szent Ház kutatásának szentelte, nagyszerű La Santa Casa di Loreto című könyvében bizonyítja, hogy ezek a feliratok azonosak azokkal a zarándok-graffitikkel, melyeket Jeruzsálemben és Názáretben találtak – egyeseket épp az Angyali Üdvözlet bazilika területén!”

A názáreti barlanggal szemben 2009-ben először bukkantak olyan ház maradványaira, mely egyértelműen Mária és Jézus korából való. A talált agyagcserepek Heródes korabeliek, de egy másik fölfedezés még jelentősebb volt. “Olyan ókori kőedények töredékeit találták meg, melyek a régészetben “jellegzetesen zsidó maradványnak” számítanak. Nagy mészkő korsókban tárolták a vizet a kultikus tisztuláshoz;  kő “mérőpoharat” használtak a merítéshez. Ez azonban a zsidóságnak csak egyetlen jól körülhatárolható korszakában volt gyakorlat, amikor abban a tudatban éltek, hogy a Messiás eljövetele nagyon közel van: miután Heródes király meghirdette a templom újjáépítését.  “Tisztaság tört ki Izraelben” – írja körül a Toszefta az akkori helyzetet, a zsidó nép szabályos megszállottságát a halakában meghatározott kultikus tisztaságra vonatkozóan. Ez azonban Kr. u. 70-ben, a heródesi templom lerombolásával egy csapásra végetért. A lelet tehát azt bizonyítja, hogy Názáretben Kr. e. 20/19 és Kr. u. 70 között szigorúan hívő zsidók éltek szegényen, de kóser módon.”

A názáreti Szent Házat már a 2-3. században zsidókeresztény szentéllyé alakították át. “Csak az 5. században, miután Theodosziosz császár államvallássá nyilvánította a kereszténységet, vették át a bizánci keresztények a názáreti szent helyek fölötti felügyeletet. A területen kolostort és bazilikát építettek, melynek szerkezetét a Szent Ház magában foglalása magyarázza.  E “köztes épület” nélkül a bazilika fala 5 méter távolságban állt volna párhuzamosan az Angyali Üdvözlet barlangjával, aminek semmi értelme nem lett volna. Egy további bizonyíték arra, hogy a Szent Házat belefoglalták az épületbe, az Angyali Üdvözlet barlangjától Ny-ra (tehát balra) lévő pompás mozaikpadló. … Ez a mozaik egy darabon elnyúlik az Angyali Üdvözlet barlangja irányában, de két méterre a bejárat előtt megszakad. Mi más okozhatta ezt, ha nem a Szent Ház fala? Ha a loretói Szent Házat beleillesztjük ebbe a környezetbe, akkor közvetlenül az Angyali Üdvözlet barlangja előtt van a helye, és a mozaik a bejáratáig nyúlik – mint a két szentély jelentőségteljes és szép összekapcsoló eleme. (…) A padló alatti részt olyan oszlopokkal, oszlopfőkkel és díszítőelemekkel töltötték fel, melyek a 2-3. századi galileai zsinagógákra jellemzőek. Nyolcvan különféle építőelemet számláltak meg, melyek nyilvánvalóan abból a zsidókeresztény zsinagógából valók, mely egykor itt állt, és a bizánciak rombolták le. E töredékeket nagyon sűrűn borították graffitik, bekarcolt jelek és többségükben görög betűk, ugyanolyanok, amilyeneket a Loretói Ház kövein találtak. Itt is keresztet, Krisztus-monogramot, Mária “M” vagy “MA” rövidítése, alfa és omega, Krisztus neve mindenféle változatban, a zarándokok nevei, de rövid imák és fohászok is, melyek jóval az Efezusi Zsinat (Kr. u. 431) előtt tanúskodnak a Mária-tiszeteletről. Az egyik zarándok még a 4. században egy oszlop talapzatába karcolta a “XE MAPIA” – azaz a “XAIPE MAPIA” (Khaire Maria) – azaz angyali üdvözlet görög rövidítését.” Amennyiben a Szent Ház és az Angyali Üdvözlet barlangja ebben a bazilikában altemplom volt, ahogyan ez a zarándok beszámolókból következik, akkor a főoltár pontosan a Szent Ház fölött állt.

Ránkmaradt egy jelentés 1625-ből a szkeptikus ferences atyától, a Novarai Obicinitől. Vizsgálatot rendelt el, mert a birtokába került a Loretói Szent Ház megbízható tervrajza, melyet 1619-ben Rómában nyomtattak. A mérések alapján “a názáreti térség tökéletesen azonos a Loretói Ház alaprajzával, és Isten kegyelméből a kutatás tökéletes összhangot állapított meg az alap és a falak, a helyek és a térségek, azaz Názáret és Loreto mértékei között.” Tehát a Loretói Santa Casa úgy ráillik a názáreti alapokra, mint egy tojás a tojástartóba.”

A rejtély megoldása a Vatikáni Titkos Levéltárban

“De vajon hogy került a Szent Ház a tengerentúlra? A rejtély megoldását, mely a Vatikánban szunnyadt, két pápa (XIII. Leó és X. Pius) orvosának, Giuseppe Lapponinak köszönhetjük. XIII. Leó pápa engedélyt adott neki, hogy a Vatikáni Titkos Levéltárban kutasson. 1900-ban “a kezébe került a bizonyíték, hogy nem angyalok, hanem az Angeloi bizánci császári család tagjai mentették meg a törökök elől a Szent Ház maradványait, s hozták Itáliába. 1905-ben ugyanezt az információt átadta az ókori történész, Henry Thédenat-nak, kiegészítve azzal, hogy már egész dossziényi anyagot fedezett fel erről a folyamatról. Az akkori pápa azonban, aki nagyon ragaszkodott a loretói hagyományokhoz, megtiltotta neki a felfedezés publikálását.

1985-ben tettek közzé egy régóta elveszettnek hitt dokumentumot, mely megerősítette Lapponi felfedezését. A Chartulairum culisanense az Angeloi bizánci nemesi család - melyből 1183-1203 között a Kelet-Római Birodalom császárai származtak  - okleveleinek gyűjteménye. (…) 181. lapjának szövege első ránézésre egy hozomány leltárának tűnt, melyet Nikéforosz Angelosz epiruszi despota adott a leányával, Itamárral, amikor Tarentói II. Fülöphöz, a nápolyi király fiához adta feleségül. De már a leltár 2. bekezdése nagy meglepetéssel szolgált: “A szent kövek, amelyeket a Szűz és Istenanya, Miasszonyunk házából hoztak el.” Még érdekesebb az esküvő időpontja: 1294 augusztusa és októbere között tartották, tehát mindössze két vagy négy hónappal a Szent Ház loretói megjelenése előtt!

    

 Guy de la Roche (1285-1308), athéni herceg pénzérméi és középkori térképek

A régészek a Santa Casa 1962-65-ös kutatása közben két középkori pénzérmére bukkantak: az egyikre a padozat, a másikra a szent ház egyik oldalfala alatt. Ezek a pénzek a Szent Ház érkezési idejéből valók, és megerősítik a hagyományos datálást, mert Guy de la Roche verette, aki 1285-1308-ban athéni herceg volt. Ez a Guy Angeloi Helenának, Nikéforosz unokahúgának a fia és Angeloi Itamárnak az unokaöccse volt. Vajon ő a felelős a Szent Ház áttelepítéséért? Nem “tárolták-e időlegesen” Rijeka kikötőjében a “szent köveket”, mielőtt végső rendeltetési helyükre vitték? … Vagy a legenda csak arra utal, hogy a drága ereklye, miután Názáretből 1291-ben elhozták, három éven át valahol a régi Horvátországban időzött? Rijeka olasz neve Fiume, “folyó”, mely először egy 1530-ban kelt dokumentumban fordul elő, ezért nincs kizárva a félreértés. Van ugyanis egy másik Fiume, amit görögül Potamónak neveznek, Korfu szigetén, mely Epiruszhoz tartozott.        

De vajon 1294-ben miért éppen Loretóba vitték a Szent Házat? (…) Egészen nyilvánvaló, hogy II. Fülöp nem tartotta meg magának felesége drága hozományát, legalábbis Tarentóban ezeknek a szent köveknek semmi nyomuk sincs. Hanem jó katolikusként valószínűleg a pápának akarta ajándékozni.  Épp ekkor, kétéves széküresedés után, 1294 júliusában egy remetét választottak Péter utódává. V. Celesztin – amint magát nevezte – megválasztása után szamárháton vonult be az abruzzoi L’Aquila városába, mielőtt II. Károly Nápolyab vitt őt, és ott fából építtetett neki szerzetesi cellát. Celesztin soha nem járt Rómában, és már 1294. december 13-án, három nappal a Szent Ház “megjelenése” után lemondott. (…) Az általános helynök, Msgr. Salvo, aki V. Celesztin távollétében a pápai udvar hivatali teendői vezette, egyidejűleg Recanati város püspöke is volt, melynek közelében a Szent Ház átvitelének “csodája” történt. Valószínűtlen-e, hogy ő először a saját püspökségére gondolt? Mivel Recanati az Egyházi Államhoz tartozott, az adomány végül is pápai felségterületen maradt, és senki nem tehetett szemrehányást Salvo püspöknek elfogultsága miatt. (…) Lehet hogy a Szent Ház csodálatos átvitelének legendáját is azért keltette, hog a jövőben se kérjék számon tőle, miért maradt a drága ereklye Recanati mellett, ahelyett, hogy szárazföldi úton Rómába szállították volna. A legendának mindenesetre abban igaza van, hogy “angyalok” hozták a názáreti Szent Házat Epiruszba, majd Recanatiba. Az angyalok ugyanis görögül így hangzik: Angeloi, ahogyan a bizánci arisztokrata családot hívták. (…)

De bármi történt is valójában, a loretói kegyhely látogatója bizonyos lehet abban, hogy hiteles ereklyével találkozik. A Szent Ház kövei, melyet nyilvánvalóan méretazonosan építettek fel újra, valóban Názáretből származnak.”

 

A Szent Ház ábrázolásoknak eddig hét típusát különböztettem meg:

1. A Szent Ház csodálatos átvitelének ábrázolása. A házat angyalok szállítják, a ház tetején Mária ül  a Gyermek Jézussal.  Előfordul, hogy nem ülve, hanem félalakosan jelenítik meg. Az égi jelenet alatt táji környezet látható, általában tengerrel vagy tengerparti várossal. A város Loretó, de előfordul olyan kép is, mely Trsat városát ábrázolja, ahol a legenda szerint először tették le az angyalok a házat.

2. A Szent Ház csodálatos átvitelének ábrázolása látomásként jelenik meg. Az égi jelenet alatt a földön szentek vagy donátorok alakjai láthatók. Mária ilyenkor az előző típushoz hasonlóan a ház tetején ül, vagy a loretói kegyszobor harangszoknyás formáját felöltve jelenik meg a ház felett vagy előtt.

3. A Szent Ház elhelyezése a földön. A jelenet a csodás áthozatal után ábrázolja a házat Loretó földjén. Az angyalok ezekben a pillanatokban érkeznek meg a célhoz. Egyedi ábrázolás K.I.P. mester emléktáblája, ahol állatok láthatók a domboldalon, Mária szalagján pedig a következő felirat olvasható: “Vadállatokat, köztük egy egyszarvút szelídít meg a Szűz tisztasága.”

4. A szárazdöldön álló ház angyalok nélkül jelenik meg a tájban, a tetején ülő Madonna előtt donátorok térdelnek.

5.  Mária háza a loretói kápolna részeként kegyszoborral látható. Nem táji környezetben jelenik meg ez a kép, hanem épületbelsőben. Előfordul, hogy felette apró jelenetben utalás történik a csodás angyali közreműködésre. A képen szentek, donátorok láthatók még.

6. Máriát Názáreti házának ajtajában ábrázolják karjában gyermekével. Előtte térdeplő, imádkozó hívők láthatók, emiatt soroljuk a képtípust a loretói képek közé, hiszen a loretói Szent Házra utal.

7. A Szent Ház szimbolikus ábrázolása tabernákulumként vagy baldachinként. “A loretói Madonna-ábrázolásnak ez a változata, amikor az angyalok tabernákulumot vagy baldachint tartanak az álló Mária fölé, viszonylag későn, a 14. század elején jelent meg az itáliai festészetben és hozzávetőlegesen csak egy évszázadig élt.” (Fehér Ildikó: Honnan érkezett Budapestre a Loretói Madonna, Artmagazin 2015/4. 44-47 o., M. Sensi: Santa Maria „liberatrice dalla peste”, in: Munus amicitiae: scritti per 70. genetliaco di Floriano Grimaldi. Szerk. G. Paci, M. L. Polichetti. Loreto, 2001, 361. o.)

 

Ajánlott honlap fényképekkel a loretói Szent Házról:

http://www.italianways.com/the-shell-of-loretos-holy-house-a-casing-of-b...

 

2016. február

Budavári Nagyboldogasszony templom
Fotó: Imrik Zsófia

Szerző: 

Imrik Zsófia