A Loretói litánia Máriára vonatkoztatott ószövetségi szimbólumai

Május a Szűzanya hónapja. Ebben a hónapban minden este felhangzik templomainkban a Loretói litánia, mely Máriát köszöntő és segítségül hívó imádság. A Szűzanyát 52-féleképpen megszólító könyörgést alapformájában 48 megnevezéssel 1500 körül már nyilvánosan imádkozták Loretóban. A 48 invokációból 13 Isten szűz Anyját, 5 az erények hordozóját, 13 az ószövetségi előképekben jövendölt Máriát, 5 az oltalmazót, 12 pedig a királynőt kéri: „könyörögj érettünk!”

Nyomtatásban 1558-ban Kaniziusz Szent Péter kiadásában jelent meg, egyetemes használatát 1691-ben VII. Orbán pápa rendelte el dekrétumában, betiltva minden más Mária-litániát. lllusztrációkat az augsburgi rézmetsző, Josef Sebastian Klauber (ca. 1700-1768) készített róla, magyarországi megismertetésében viszont a bécsi Jakob Adam metszeteivel díszített Nagy-Ajtai Cserey Farkas: Isten Annyának a Boldogságos Szeplőtelen szép Szűz Máriának Lorétomi Litániában lévő nevezetek rendi folyó dicsérete (Bécs, 1772) című könyve játszott nagy szerepet. [1]

A Szentírásból származó 13 Mária jelző bemutatásához Klaubert hívtam segítségül, aki metszetsorozatában az ószövetségi előképekben megjövendölt Mária szimbólumait is vizualizálta: 1. Igazság tükre, 2. Bölcsesség széke, 3. Örömünk oka, 4. Lelki edény, 5. Tiszteletes edény, 6. Ájtatosságnak jeles edénye, 7. Titkos értelmű rózsa, 8. Dávid király tornya, 9. Elefántcsonttorony, 10. Mária aranyház, 11. Frigynek szent szekrénye, 12. Mennyország ajtaja, 13. Hajnali csillag.

A Loretói litánia ószövetségi képeit legtöbbször a Napbaöltözött Asszony és a Maria Immaculata képtípusokon ábrázolják. Kedvcsinálónak elsőként néhány ilyen képet prezentálok a szimbólumok felirataival, majd egyenként bemutatom Klauber metszeteit magyarázatokkal ellátva, melyhez a University of Dayton, International Marian Research Institute (IMRI) Loretói litániára vonatkozó írását használtam elsődleges forrásként.

        

 

1. Igazság tükre (Speculum justitiaé)



A Bölcsesség könyvének Bölcsesség dicsérete című fejezetében a tükör egyenesen az Isteni bölcsesség szimbólumaként jelenik meg. Ez a tükör Mária szent és tiszta lelkének előképe, mely az Isteni tökéletesség igazságát és fényét tükrözi vissza:

“Hiszen Isten erejének lehelete és a Mindenható dicsőségének tiszta kicsordulása; ezért nem érheti soha semmi folt. Az örök világosság kisugárzása, és az Isten működésének tiszta tükre és jóságának képmása.” (Bölcsesség könyve 7,25-26)

Klauber metszetén két tükör látható. A felsőben - melyet beragyog a napfény és egy angyal alakja szegélyez kezében az igazság szimbólumaival – a Szűzanya és a gyermek Jézus képe tükröződik.

Benne ugyanis lélek van, amely értelmes, szent, a maga nemében egyetlen, sokrétű, finom, könnyed, mozgékony, átható, tiszta, világos, sérthetetlen, a jót kedveli, éles, akadályt nem ismer, jótékony, emberbarát, állhatatos, szilárd, bátor, mindenható, mindent lát és áthatja a szellemet, a gondolkodó, a tiszta és a legfinomabb lényeket. Mert a bölcsesség mozgékonyabb, mint bármi, ami mozog, tisztaságánál fogva mindenen áthatol.” (Bölcsesség könyve 7,22-24)

Az alsó ovális tükör nem tükrözi vissza a fényt, sötét és tökéletlen, melybe pillantva zavarosan észlelhető sziluettek rajzolódnak ki. Középen a jó és rossz között viaskodó Ádám alakja, a bűnös emberiség szimbóluma látható, kit egyfelől a sátán csábít és hívogat, másfelől őrangyala óv, int, védelmez. Az eredendő bűn azonban beszennyezi a tükröt, fertőzött felszíne meggátolja az Istenben való látást,[2] ezért is figyelmeztet bennünket Szent Pál a Korinthusiakhoz írt levelében:

Ma még csak tükörben, homályosan látunk, akkor majd színről színre.” (1 Kor 13,12)

Tükör által homályosan látni nem csak jelképes mondanivalója volt a Szeretethimnusznak, de objektív tapasztalata is Szent Pálnak, hiszen az ezüstből, bronzból, rézből készült tükrök igen hamar oxidálódtak, így elhomályosodtak. A cinkkel bevont üveglapokat csak a 16. században fejlesztették ki a Velence közeli Muránóban.[3]

Bozók Ferenc Tükörkrisztus című esszéjében írja: “Talán a tükör a legtitokzatosabb tárgy a világon. Ráadásul az emberiséggel egyidős, hisz az első tükrök a tavak víztükrei voltak. A tükör latin elnevezése speculum, innen a mi spekulálás szavunk. Tükör szavunk viszont ótörök eredetű, a mai csuvas nyelvben „töker”. Ez a szó a tárgy ovális vagy kerek alakjára vonatkozik, az azeri nyelvben teker, a magyarban teker, tér. (visszatér, visszatekeredik, megtér)”[4]

 

2. Bölcsesség széke  (Sedes sapientiae)


Ahogy a királynak méltóságához illő helye a trónus, úgy volt méltó helye Mária a megtestesült Igének, az Isteni Bölcsességnek. A Loretói litániában Bölcsesség székének nevezett Mária ószövetségi előképe Salamon trónusa (1Kir 10,18-20), melyet elefántcsontból és színaranyból készíttetett el a bölcs uralkodó, aki gazdagságában és bölcsességében felülmúlta a föld összes királyát. Bölcsessége nem egyszerűen emberi bölcsesség volt, mely az ismeret és tapasztalat gyümölcse, hanem a Szentlélek első ajándéka. Amikor Izrael királyává koronázták, a bölcsesség ajándékát kérte, mely éppen az a kegyelem hogy mindent Isten szemével láthatunk.

Klauber metszetén a trónusra helyezett nyitott könyv lapján a következő szó áll: Ige. Magyarázatot a felette lévő medallion szövege által nyer, mely így szól: “Az atyai bölcsesség az anyaméhben ül.”[5] Izajás próféta jövendölése szerint egy szűz virágszál méhében fogan meg, foglal helyet:

“Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből. Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke, s az Úr félelmében telik öröme.” (Iz 11,1-2)

A jövendölés magába foglalja a Szentlélek hét ajándékát (1. bölcsesség, 2. értelem, 3. tanács, 4. erősség, 5. tudomány, 6. jámborság, 7. Istenfélelem), melyből az elsőt Salamon is megkapta, teljességében azonban egyedül Krisztus birtokolja. A kép alatti felirat, mely a Példabeszédek könyvéből származik, rámutat: “Megépítette a házát a bölcsesség, s hét oszlopát is felállította.” (Péld 9,1) Ezért veszi körül a trónust hét nőalak Klauber képén, a Szentlélek hét ajándékának allegóriájaként.

Más magyarázat szerint a hét nőalak a hét erényt személyesíti meg attribútumaival ábrázolva, ahogy az ókori mintára szokássá vált a keresztény művészetben. “A négy sarkalatos vagy kardinális erény már az antik irodalomból ismert volt, a három teológiai erény Pál apostol nyomán a Korinthusiaknak írt első levélből (1Kor 13, 13) került melléjük. Az Igazságosság (Iustitia, karddal és mérleggel), a Bátorság (Fortitudo, oszloppal), az Okosság, vagy Bölcsesség (Sapientia, Prudentia, tükörrel, vagy könyvvel, gyakran Janus arccal) és a Mértékletesség (Temperantia, két kezében edény, amelyek tartamát, bort és vizet, összeönti) a kardinális erények. A teológiai erények közé tartozik a Hit (Fides, kehely és kereszt), a Remény (Spes, korona és zászló) és a Szeretet (Charitas, fáklya).”[6]

Mivel azonban a medalliont a tudomány és tudás szimbólumai (földgömb) veszik körül, elképzelhető, hogy Klauber szándékában a trónus körül a hét szabad művészet allegóriaként való megjelenítése állhatott.[7] A “szabad emberhez méltó” művészetek részét képezte a Trivium (grammatika, retorika, dialektika) és a Quadrivium (asztronómia, aritmetika, geometria, zene).

 

3. Örömünk oka (Causa nostrae laetitiae)


Mária azáltal vált örömünk okává, hogy 'igent' mondott Isten üdvözítő tervére. Az ő közbenjáró szerepére volt szükség ahhoz, hogy a Messiás megtestesüljön. Jegyességre lépett Istennel azáltal, hogy Isten fiát hordta méhében. Ebből az újszövetségi mennyegzőből fakadó örömnek ószövetségi előképei azok a történetek, melyek Jeruzsálem megmenekülését ünneplik. Az új Siont jelképező Jeruzsálemet menyasszonyként ünnepli a vőlegény, Jahve örömének oka Jeruzsálem.

“Nem hívnak többé elhagyottnak, sem országodat magányosnak, hanem így neveznek: „én gyönyörűségem”, és országodat: „menyasszony”, mert az Úr örömét találja benned, s országod újra férjhez megy. Mert amint a vőlegény feleségül veszi a leányt, úgy fog frigyre lépni veled fölépítőd; és amint a vőlegény örül a menyasszonynak, úgy leli örömét benned Istened.” (Iz 62,4-5)

Izajás próféta előrevetíti ezzel a képpel Máriát, az újszövetségi jegyest, kinek alakját Klauber a medallionban egyedül ábrázolja. A medalliont két ószövetségi női alak szegélyezi. Mária balján Judit látható Holofernész levágott fejével, jobbján az ószövetségi Eszter látható tánc közben, kezében csörgődobbal.[8] Judit az ellenség táborába lopózva férkőzött Holofernész kegyeibe, hogy aztán levághassa fejét, s megmentse Jeruzsálem lakóit. Holofernész fejét Jeruzsálem városfalára tűzte ki. Az ábrázolás melletti felirat Nehemiás könyvéből származik a Jeruzsálem falának felszentelése fejezetből: “Ezen a napon nagy véresáldozatot mutattak be, és a nép ujjongott örömében, mert Isten nagy örömet szerzett nekik. Az asszonyok és a gyerekek is örültek, messze elhallatszott Jeruzsálem ujjongása.” (Neh 12,43)[9] A Mária jobbján látható Eszter közbenjárása is hathatós volt. A kísérő felirat Eszter könyvéből, Mardokeus dicsérete fejezetből származik: “Valójában ő rendelt két sorsot, egyet Isten népe javára, egyet a pogány népek számára.” (Esz 10,10)[10]

Judit és Eszter olyan ószövetségi nőalakok tehát, kiknek közbenjárása Jeruzsálem lakóinak örömét szolgálta. Méltán előképei Máriának, kit Isten üdvözítő tervének részeseként ünneplünk. A medallion alatt elhelyezett hangszerek csokra is örömünk okát hirdeti, a kép alsó részén látható Vizitáció jelenetben pedig magyarázatot nyer Mária menevezése. “Amikor Erzsébet meghallotta Mária köszöntését, örömében megmozdult méhében a gyermek, maga Erzsébet pedig eltelt Szentlélekkel.” (Luk 1,41)

Örömünk oka, hogy Krisztus megváltott bennünket bűneinktől, s megnyitotta számunkra a Mennyország kapuját. A megváltásra, örömünk okára a vizitáció jelenet két oldalán látható ábrázolás is utal: Bal oldalon ószövetségi alakok csoportja látható, köztük Mózessel és Dáviddal, akik a Messiás eljövetelét várják, jobb oldalon pedig a tisztítótűzben lángoló lelkek. Az illusztráció alatti felirat így szól: “Szomorúságunk örömre változik.”[11] Azok számára jelent ez örömhírt, akik hiszik, hogy az Ige valóban testté lett, Mária világra hozta a világ megváltóját, Krisztusba öltözött, ahogy ezt megjövendölte Izajás próféta is egykor:

„Ujjongó örömmel örülök az Úrban, lelkem ujjong az én Istenemben, mert az üdvösség ruhájába öltöztetett, s az igaz élet köntösébe burkolt, mint a vőlegényt, aki koszorút visel, és mint a menyasszonyt, aki ékszerekkel díszíti magát. (Iz 61,10)

 

4. Lelki edény (Vas spirituale)


Az Egyház imádságos nyelvében az edény az emberi test képe, átvitt értelemben a szellemi valóság foglalata. A latin “vass” (edény) szó a görög terminológia “skeuos” fordításában árnyaltabb jelentéstartalommal bír, hangszert, eszközt is kifejez. Mária, a Lelki edény a Szentlélek lakóhelye, ezáltal eszköze is az inkarnációnak.[12] Klauber ábrázolása ezt az ideát hangsúlyozza, a képet kísérő felirat  az angyal ígéretére utal:

„A Szentlélek száll rád, s a Magasságbeli ereje borít be árnyékával.” (Luk 1,35) Mire Mária így válaszolt: „Íme, az Úr szolgálója vagyok, legyen nekem a te igéd szerint.” (Luk 1, 38) Máriát, a Lelki edényt a Szentlélek tölti be, hogy az Ige megtestesülhessen.

Az ábrázolás egyaránt kifejezi alázatosságát (válaszát Istennek) és lelki nagyságát, melyre a liliom formát öltő királynői jogar utal kezében. Kiválóságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy az asztalon lévő számtalan edény közül ő a kiválasztott, a nemes cél eszköze. “Vagy nincs-e hatalma a fazekasnak, hogy ugyanabból az anyagból az egyik edényt díszesre, a másikat közönségesre formálja?” (Rom 9, 21)[13]

 

 

5. Tiszteletes edény (Vas honorabile)


Az ábrázolás kiemelkedő szimbóluma a monstanciának nevezett Tiszteletes edény, mely Máriával azonosítható. A monstancia magyarul Úrmutatót jelent, melybe a szent ostyát helyezik. Az Oltáriszentséget Krisztus alapította meg az utolsó vacsorán, ahol felajánlotta testét és vérét a kenyér és bor színe alatt. Klauber metszetén a monstancia közepén ábrázolt Mária a mellkasán sugárzó szent ostyára mutat, utalva rá, hogy ő hordozta méhében a testet öltött Igét, Jézust.

Klauber képén úgy hordozza és mutatja saját testében a Megváltót, ahogy a monstancia, a Tiszteletes edény tartja és mutatja fel az Urat az Oltáriszentség formájában. Mária makulátlanságán keresztül - melyre a feje körül fénylő 12 csillag utal - “vett lakást” benne a Szentlélek és fia Jézus Krisztus.[14]

Mindannyian edények vagyunk, de “egy nagy házban nemcsak arany és ezüsteszközök vannak, hanem fa és cserépedények is akadnak: azok megtisztelő, ezek alantas használatra. Aki tehát távol tartja magát az ilyen dolgoktól, az megtisztelő rendeltetésű edény lesz, gazdájának megszentelt, hasznos és minden jóra alkalmas eszköze.” (2 Tim 2,21) Mindannyiunkat eszközként szeretne használni Isten, s mikor magunkhoz vesszük Krisztus testét az Oltáriszentségben, valóságos Úrmutatókká válunk mi is makulátlanságunk hiánya ellenére is.

A monstancia a barokk-kor kedvelt Mária szimbóluma volt. Úgy tartották, a híres Lepanto-monstancia hatására sikerült kiűzni a törököt Európából. Johann Zeckl augsburgi aranyműves 30 évet dolgozott az ingolstadti polgárok által 1678-ban megrendelt Úrmutatón, melyen az 1571-es lepantoi győzelmet ábrázolta. A remekmű aranyból és ezüstből készült, mérete 1,29 m, súlya 18 kg.[15]

 

6. Ájtatosságnak jeles edénye (Vas insigne devotionis)

Az ájtatosság Isten szolgálata teljes önátadással és hűséggel. Az anyát és gyermekét ábrázoló medallion Mária tökéletes szolgálatát közvetíti, kinek önátadása nem csak szolgálatkészségében nyilvánult meg, hanem elsősorban az Úr akarata előtti nyitottságában és kegyelmének befogadásában. Ezt az ájtatos jellemvonást emelte ki Klauber a kép alsó részén látható ószövetségi jelenet esetén is, ahol az özvegyasszony olajának történetét vizualizálta.[16] A Példabeszédek könyvében leírt történet szerint az özvegyasszonynak semmije sem volt, csupán egy korsója, benne olajjal. Elizeus próféta azt tanácsolta neki:

„Menj, kérj kölcsön minden szomszédodtól edényeket, mégpedig üres edényeket, de ne keveset! Aztán menj, zárd magadra és fiaidra az ajtót, és tölts (az olajból) mindegyik edénybe. Amelyik megtelik, azt állítsd félre.” Elment hát, magára és fiaira zárta az ajtót, aztán ezek adogatták neki (az edényeket), ő pedig töltögette őket. Amikor az edények megteltek, azt mondta az egyik fiának: „Nyújts ide még egy korsót!” De az azt felelte: „Nincs több edény.” Ezzel az olaj megszűnt folyni. Elment hát és jelentette Isten emberének. Az meghagyta: „Menj, add el az olajat és fizesd ki adósságodat! Abból, ami megmarad, fiaiddal együtt megélhetsz.”(Péld 25,3-7)

Az özvegyasszonynak ugyan csak egyetlen olajjal telített edénye volt, mégis színültig tölthetett vele sok más edényt. Az ájtatosság egyetlen edényéből bőség fakadt, hiszen Isten kegyelme kimeríthetetlen. “Ha az ezüstből kiveszed a salakot, akkor egészen tiszta lesz.” (Péld 25,4) - olvasható Salamon mondásainak 2. gyűjteményében. Egyetlen tiszta edény elég hozzá, hogy rajta keresztül kiáradjon Isten kegyelme másokra is. Mária “igenje” elég volt hozzá, hogy Isten beteljesíthesse üdvözítő tervét, s kiáraszthassa kegyelmét mindannyiunkra.

 

7. Titkos értelmû rózsa (Rosa mystica)

Máriát a középkortól kezdve illeti a “Rosa mystica” elnevezés. “Tövis nélküli rózsa” ő, aki szeplőtelen fogantatása által makulátlan tisztaságban bimbózott ki. Valódi misztériuma szűzi anyasága.

Klauber metszetén egy francia kertben elültetett rózsafát látunk, melynek nyitott szirmaiból Mária félalakja emelkedik ki. A rózsa képezi Mária trónusát, Mária pedig a rózsafa koronáját. Nőiségének szimbóluma a rózsa, melynek nyitott sziromkelyhe tisztságban fogadta magába az Igét, s hozta is világra a gyermeket. Tisztaságára a kezében tartott liliom utal.

A középső motívumot két kisebb, oszlopon álló cserépbe ültetett rózsafa szegélyezi. A három rózsafa együttesen három ószövetségi Szentírás idézetet vizualizál Sirák fia könyvéből: “Hallgassatok rám, istenes fiaim, s virulni fogtok, mint rózsa a víz mentén.” (Sir 39,13) – hangzik fel a felhívás Isten dicséretére. “Magasra nőttem, (…) mint a jerikói rózsaültetvények.” (Sir 24,14) – mondja a Bölcsesség. Olyan “mint a tavasz rózsája” (Sir 50,11), mikor felöltötte pompás öltözékét Simon főpap, Oniász fia. A három ószövetségi rózsa-metafora mind Mária előképe a Szentírásban, aki Izajás próféta jövendölése szerint Jesse fájának hajtásaként (Iz 11,1), Dávid nemzetségének leszármazottaként bimbózik ki, s hozza világra gyümölcsét.[17]

A kép alatti felirat minket buzdít: “Koszorúzzuk magunkat feslő rózsákkal, még mielőtt elhervadnának!” (Bölcs 2,8), hiszen Isten gyermekeinek vagyunk meghívva mind, Mária pedig mindannyiunk misztikus édesanyja.

 

8. Dávid király tornya 
(Turris davidica)


A kép fő motívuma egy sziklás alapzatra épített erős torony pajzsokkal díszítve, erődítményekkel körülvéve. A toronyra helyezett medallion Mária félalakos képét mutatja orans (lat. imádkozó) testtartásban, körülötte a háború eszközei és szimbólumai láthatók: a kard, a zászló, a sisak, a pajzs, a trombita, sőt, Holofernész levágott feje.

Dávid király tornyának szimbóluma az Énekek énekéből származik, melyben a vőlegény így szólítja menyasszonyát: “Dávidnak tornyához hasonlít a nyakad, amit kőből való bástyák díszítenek; ezernyi pajzs függ rajta, megannyi hősi pajzs.” (Én 4,4)

Dávid tornya Mária méhét szimbolizálja, mely életet adott és védelmet nyújtott Jézusnak, de védelmet nyújt mindannak, aki üldözést szenved, aki ki van téve a kísértéseknek és veszedelmeknek. Dávid tornya Mária tisztaságának és szeplőtelen fogantatásának is szimbóluma. A tornyot körbevevő erődítmények és a pajzsok (ezer pajzs) erényeit szimbolizálják és a mennyei védelem jelei a sátán ellen. Oltalmam vagy, erős vár az ellenség ellen.” (Zsolt 61,4) – hangzik fel a száműzött imája a Zsoltárok könyvében, melyet Dávid királynak tulajdonítanak.[18]

 

 

9. Elefántcsonttorony (Turris eburnea)


Az illusztráció három elemből áll. Bal oldalon Dávid király fia, Salamon látható, aki jogarával az orans tartásban ábrázolt Mária medallionjára mutat, jobb oldalon az elefántcsonttorony tűnik fel.

Az Énekek énekében a menyasszony szépségét jellemzi a hasonlat: “A nyakad mása elefántcsonttorony.” (Én 7,5)  A középkortól Máriával azonosítják a nemes anyagból készített tornyát, a Szent Szűz szépségét, kimagasló lelki kiválóságát és állhatatosságát hangsúlyozzák általa.[19] Mivel a torony az elzártságot is kifejezi, így Mária tisztaságának, erősségének és oltalmazó hatalmának is szimbóluma, a gyermekét hordozó Szűznek, az eleven szentségtartónak jelképe.  Ennek mintájára a középkortól elefántcsontból és nemesfémből is készítettek kis torony formájú cibóriumot (lat., 'sátor, kehely') az Eucharisztia őrzésére.

“Az elefántcsont az indiai vagy afrikai elefánt agyaraiból, azaz specializált, fogzománcot nem, csak dentint tartalmazó metszőfogaiból nyert sárgásfehér színű, csekély átlátszóságú anyag.”[20] Az ókori Izraelbe a föníciaiak révén jutott el a nemes nyersanyag, ahol elsősorban falak és és bútorok kirakására használták a tömör, kemény, jól megmunkálható csontot. Salamon szívesen használta otthonának díszítésére, “majd csináltatott egy hatalmas trónt elefántcsontból és bevonatta színarannyal.” (1Kir 10,18) Bizáncban ebből készültek az egyházművészet remekei: az ereklyeszekrények, a házi oltárok, a szentek szobrai és a püspöki botok.

 

10. Mária aranyház (Domus aurea)


A díszbe öltöztetett medallion – melyben Mária egy liliom formát öltött jogarral a kezében látható - lenyűgöző barokk épületen pihen, mely az Aranyházat jelképezi. Az Aranyház megnevezés a szentek szentjére utal, a Szövetség sátrára és Salamon jeruzsálemi templomának szentélyére. A színaranyból készült szentek szentje a Mindenható Isten lakhelye volt. Salamon “a templomon belül a hátulsó részt úgy rendezte be, hogy oda vihesse az Úr szövetségének ládáját. A hátulsó rész 20 könyök hosszú, 20 könyök széles és 20 könyök magas volt, s bevonta vert arannyal. Aztán oltárt emelt a hátulsó rész elé cédrusfából és azt is bevonta arannyal. Az egész templomot bevonta arannyal, az egész épületet, mindenestül.” (1 Kir 6,19-22)

Klauber metszetén két ószövetségi felirat hangsúlyozza az Aranyház Máriával való kapcsolatát, melyek az inkarnáció előképei a Szentírásban: „Ez nyugalmam helye örökre. Itt fogok lakni, ezt választottam ki.” (Zsolt 132,14) – hangzik fel a Zsoltárok könyvében a zarándokének a Szövetség ládája átvitelének évfordulóján. Máriára vonatkoztatva, a dicsőséges Krisztus szavai ezek az Isten által kiválasztott Szűz felé.  A második felirat a Krónikák könyvéből való: “(…) az Úr dicsősége betöltötte a templomot”. (2 Krón 5,14)[21] Máriában, az élő templomban, az élő tabernákulumban is megdicsőült az Isten. Mária az Isten háza, két lábon járó tabernákulum, Krisztus testénk élő szentségtartója, ezért is készítettek a középkorban az Oltáriszentség őrzésére arany vagy aranyozott házacskákat a mai ciborium elődeként.

Nem csak Salamon templomát, melyet később leromboltak, de a Heródes által építtetett új Jeruzsálemi templomot is Aranyházként emlegették, mely az ókori világ legnagyobb templomtere volt. “A templom látványa mindazt nyújtotta, ami a szemet és szívet gyönyörködtethette – lelkendezett Josephus Flavius -, körös-körül vastag aranylemezek fedték, ezért napfölkeltekor szinte föllángolt és a déli nap ragyogásában szinte vakította a szemet. A Jeruzsálembe zarándokló idegenek a távolból olyannak látták, mint egy hófedte csúcsot, mert ahol nem volt aranyozva, a kövek hófehérsége világított.”[22] Mária gyermekkora a legszorosabban beleszövődött a “második” templom építésébe. Josephus Flavius szerint Heródes uralkodásának 18. évében, tehát Kr e. 20/19-ben hirdette ki az új templomépítési tervet a lerombolt korábbi helyére. Ekkor hangzott el az Úr angyalának ígérte is Anna és Joachim felé az “emberi templom” születéséről, Mária tehát ugyanabban az évben foganhatott meg, amikor az új Jeruzsálemi templom terve.[23]

Ha szüleinek háza valóban a Bethesda-fürdő mellett állt – ahogy ezt Michael Hesemann régész, egyháztörténész feltételezi – akkor Mária szinte a templom árnyékában nőtt fel. Az Ősevangélium szerint három éves volt, mikor szülei ünnepélyesen átadták a templomnak, hogy a templomi szüzek közösségében a szentek szentjében Istent dicsőíthesse. Kr. e 7 - ben ért véget templomi szolgálata, mikor betöltötte 12. életévét és “nagykorúvá” vált. Ez nem sokkal azután lehetett, miután az új, de üresen álló szentélyt felszentelték. Valamikor  Kr. e. 10 és 7 között ért véget a templom építése – melyen József is dolgozott, kinek szakmája “tekton” vagyis építőmester volt – s elérkezett az idő is, hogy az “emberi templom” befogadja méhébe az Igét.[24]

 

11. Frigynek szent szekrénye (Foederis arca)

Klauber metszetén Mária képe a szövetség ládáját díszíti, a zsidó vallás szimbólumaival körülvéve. Kezével méhére mutat, az élő frigyládára. “Indulj el, Uram, nyugalmad helyére, te és hatalmad ládája.” (Zsolt 132,8) - olvasható a Zsoltárok könyvéből származó részlet a kép margóján. Mária szövetség ládájaként való értelmezését az efezusi zsinat óta hangsúlyozzák. Több analógia is alátámasztja a kapcsolatot Mária és a frigyláda között: Az ószövetségi láda volt Isten trónja, míg Mária a valódi “Christophora” (Krisztust hordozó). A frigyláda zárta magába Mózes törvénykönyveit, Áron vesszejét és a mannát, Mária méhe pedig az új szövetség egyetlen törvényét, útját és igazságát, Jessze fájának gyümölcsét. A szövetség ládája pont olyan értékes és cizellált volt, mint amilyen szép, nemes és erényes Mária. A frigyláda a győzelmet garantálta, de Mária is győzött Isten csatáiban (XII. Pius).[25] A frigyláda méltó helyet kapott a salamoni templomnak szentek szentjében, Mária pedig a heródesi templom szentek szentjében szolgált gyermekkorában az Ősevangélium szerint. Így hát nem állt üresen az új Jeruzsálemi templom szentélye sem, holott a szövetség ládájának a Kr. e. 10-7. század között nyoma veszett.[26] Végül Mária méltó helyet kapott a Mennyben, az első és egyedüli emberként, ki testestül vétetett fel és koronáztatott meg.

„Amit az Isten tisztává tett, azt te ne tartsd tisztátalannak.” (Apcsel 10,15)

 

12. Mennyország ajtaja (Janua coeli)


A gondosan kidolgozott barokk kapu Mária trónját szolgáltatja.  Képmását csillagok és felhők veszik körül, kitárt karjai nyitottságát, befogadóképességét sugallják. A nyitott kapu egy zárt kertbe vezet, mely a szüzesség szimbóluma. Az angyal pajzzsal és lángoló karddal védi a nyitott kaput, mely a Mennyország kapujának párhuzama. Az angyal ezen szavakat nyilatkoztatja ki: “De ott fenn parancsot adott a felhőknek, s megnyitotta az egek kapuit.” (Zsolt 78,23)

A kapu másik oldalán Jákob létráját fedezhetjük fel, melynek hegye az eget éri, Isten angyalai pedig fel és le járnak a lajtorján, miközben Jákob alszik. (Ter 28,12). Az üdvösség bejárata a mulandóság és az örökkévalóság határán található, az érdemszerző szenvedés és az örök boldogság határán.[27]

A Mária-szimbolikában a Mennyország ajtaja szűzi anyaságára (zárt kapu) illetve közvetítő szerepére utal. Mária eszköze volt a Mennyek kapujának megnyitásában az inkarnáció által. A Mennyország ajtaja allegória az efezusi zsinathoz (431) nyúlik vissza, ahol a következő ószövetségi Szentírás részt vonatkoztatták a Szent Szűzre és Szent Fiára: “Ez a kapu legyen zárva! Nem szabad kinyitni, senki sem léphet be rajta, mert az Úr, Izrael Istene vonult át rajta, ezért kell zárva maradnia. Csak a fejedelem ülhet benne, hogy elköltse eledelét az Úr színe előtt. A kapu előcsarnokából léphet be, és ugyanazon az úton kell távoznia is.” (Ez 44, 2-3)

“Emeljétek föl fejeteket, kapuk” –olvasható Klauber metszetén a Zsoltárok könyvének idézete. “Emeljétek föl fejeteket, kapuk, ősi kapuszárnyak, táruljatok, hadd vonuljon be a dicsőség királya!” (Zsolt 24,7)

 

13. Hajnali csillag (Stella matutina)

Klauber metszete a sötétség és világosság küzdelmét mutatja be. A kakas a világosság győzelmét hirdeti, miközben az üvöltő oroszlán tovaugrik és az éjszaka hárpiái (ijesztő denevérek és sárkányok) a sötét felhőkkel együtt eloszlanak. Az első napsugarak idején a hajó is elhagyja kikötőjét.

A kép felirata Jézus kinyilatkoztatása az egyházaknak: “Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy az egyházakban tanúsítsa ezeket: Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag.” (Jel 22,16)[28] Bileám jövendölése szerint a hajnalcsillag a Messiás jele, melynek Jákob házából kellett felragyognia. A hajnali csillag azonban, mely a Nappal való felső együttállása után annak bal oldalán mint alkonycsillag, a Nappal való alsó együttállás után annak jobb oldalán mint esthajnalcsillag tündöklik, Mária szimbóluma is.[29]

A Naphoz, a feltámadt Krisztushoz való tartozása miatt alaklult ki a Napbaöltözött asszony ikonográfiai képtípus is, melyen Mária öltözéke a Nap, lába alatt a hold, feje felett 12 csillag ragyog. A Nap Krisztus fényessége, a Hold a világ mulandósága, a 12 csillag az ószövetségi 12 törzs és az újszövetségi 12 apostol jelképe. A Napbaöltözött asszony szimbólumai együttesen Mária életét is szimbolizálják: A 12 csillag szeplőtelen fogantatására, a Nap megtestesülésére, a Hold mennybevételére utal. Ezért fejlődött ki két külön ikonográfiai típus a Napbaöltözött asszony ábrázolásokból: a Mária Immaculata (Szeplőtelen fogantatás) és a Mária mennybevétele ábrázolás, olykor ezek motívumai keverednek, összemosódnak. A Napbaöltözött asszony és Maria Immaculata ábrázolások gyakori kísérőmotívumai az eddigiekben tárgyalt ószövetségi jelképek, a Loretói litánia Mária szimbólumai.

 


[1] Barna Gábor: A Loretói Boldogasszony tisztelete Magyarországon. in: Kapcsolatok és konfliktusok Közép-Európa vidéki életében. Szerk. Csoma Zsigmond - Gráfik Imre. Szombathely, 1997. p.51-56. Interneten: http://adattar.vmmi.org/cikkek/4513/letunk_1995.1-2_08_barna_gabor.pdf

[3] Bozók Ferenc: Tükörkrisztus esszék, Littera Nova, Metaphysica et poetica 1, Interneten: http://www.szepi.hu/irodalom/kedvenc/kc_118.html

[4] u.o.

[22] Michael Hesemann: A názáreti Mária (Történelem – Régészet – Legendák). Szent István Társulat, Az Apostoli Szentszék Könyvkiadója, Budapest, 2012, p. 69.

[23] Michael Hesemann: i.m. p. 47.

[24] Michael Hesemann : i.m. p. 75.

[26] Michael Hesemann: i.m. p. 70.

 

Szerző: 

Imrik Zsófia