A firenzei Uffizi Képtártól a budavári Úri utcáig, Julie Cheli Capella Guido Reni-másolatának nyomában

Zsuzsanna és a vének történetének ábrázolása rendkívül népszerű volt a 17-18. században. A Szentírás szerint Zsuzsanna, a szépséges istenfélő asszony éppen a kertben fürdőzött, mikor a tisztátalan vágyaktól fűtött vének rátörtek és megzsarolták. Miután Zsuzsanna visszautasította őket, bosszúból rosszhírét keltették. Az assszonyt házasságtörés vádjával meghurcolták, Dániel próféta azonban bölcsességével fényt derített az igazságra, megmenekítve az ártatlan áldozatot a gyalázattól és a megkövezés büntetésétől.

Guido Reni (1575-1642) itáliai manierista, korabarokk festő műveit – köztük az 1622-23-ban festett Zsuzsanna és a vének című művét - sokan másolták, repodukálták különböző technikákkal, különböző korokban. A Zsuzsanna-kép budapesti magántulajdonban lévő olajfestmény-másolata 2015-ben került hozzám tisztításra, javításra és újralakkozásra. A kiváló kópia Julie (Giulia) Cheli Capella (? 1874 - ? 1915/1919) munkája, aki valószínűleg az itáliai festő, Francesco Capella (Velence, 1711 – Bergamo, 1784) dédunokája volt. Firenzei rezidenciájának és műhelyének címe a kép hátoldalán olvasható, valószínűleg maga a festő jegyezhette fel rá francia nyelven. Mivel a korabeli felirat művészettörténeti szempontból prioritást élvez, egyelőre nem került sor az elöregedett vászonhordozó dublírozására, mely művelet a hordozón található hőre lágyuló viaszpecsétet is veszélyeztetné.

1. kép: J. Cheli Capella: Zsuzsanna és a vének, Guido Reni-másolat, 1893-1919, olaj, vászon, 116x151,5 cm, magántulajdon (Fotó: Imrik György)

2. kép: A másolat készítőjének adatai a vászon hátoldalán (Fotó: Erdős Alexandra, Imrik Zsófia)

A magyar fordítás szerint Capella az eredeti Guido Reni-festményről készítette a másolatot:  - "Zsuzsanna" - Guido Renitől. Az eredeti után kiviteleztetett Julie Cheli Capella által, Firenze, Szeptember huszadika út 28. A szöveget a firenzei Uffizi Képtár (Galleria degli Uffizi) vörös viaszpecsétjével hitelesítették, mely töredékesen is jól azonosítható a vászon szegélyén.

3. kép: A Galleria degli Uffizi viaszpecsétje a vászon szegélyén (Fotó: Erdős Alexandra, Imrik Zsófia)

4. kép: Julie Cheli Capella szignója a kép bal alsó sarkán (Fotó: Erdős Alexandra, Imrik Zsófia)

A 19. században bevett múzeumi gyakorlat volt a festmények másolásának engedélyezése a művészek számára. Capella nagy valószínűség szerint nem az eredeti festmény után készítette másolatát, mivel az 1844-től a londoni National Gallery tulajdonát képezte, hanem a kép legkorábbról ismert másolatáról, melyet 1893-tól birtokolt a firenzei Galleria degli Uffizi. Szemrevételezéssel megállapítható, hogy Capella ‘Zsuzsannájának’ arcvonásai és mellének formája a 17. századi firenzei másolat jellegzetességeit követi. Az UV-lumineszcens felvétel is ezt támasztja alá: a korabeli lakkozás módjából megállapítható, hogy a lakkréteget nem elsősorban védőréteg céljából hordta fel a másoló, hanem inkább egy lazúrréteget igyekezett nagyjából egyenletesen eldolgozni a felületen, ezzel is befolyásolva a kép színét, megjelenését. A festmény szemben az eredeti Guido Reni-kép élénkségével a 17. századi másolat sötétebb színeit követi.

Vajon az 1890-es években eredetinek gondolták az Uffizi Képtárnak ajándékozott 17. századi másolatot? Vagy a Capella-kép hátoldalára írt francia felirat ‘original’ szava csupán arra utal, hogy egy valódi múzeumi műtárgy után készült a másolat? Erre a kérdésre korabeli múzeumi katalógusból kaphatnánk választ, az Uffizi Képtár igazgatója azonban csak több évtizeddel később, 1926-ban adott ki először gyűjteményi katalógust. (Giovanni Poggi: R. Galleria degli Uffizi, Catalogo dei dipinti, 1926.)

 

5. kép: Guido Reni: Zsuzsanna és a vének, 1622-23, olaj, vászon, 117x150 cm, London, National Gallery

6. kép: Ismeretlen festő másolata Guido Reni után: Zsuzsanna és a vének, 17. sz., olaj, vászon, 115x150 cm, Firenze, Galleria degli Uffizi

 

7. kép: Julie Cheli Capella másolata Guido Reni után: Zsuzsanna és a vének, 1893-1919, olaj, vászon, 116x1,151,5 cm, Budapest, magántulajdon (restaurálás előtt)(Fotó: Erdős Alexandra, Imrik Zsófia)

8. kép: A Capella-kép restaurálás előtt készült UV-lumineszcens felvétele (Fotó: Erdős Alexandra, Imrik Zsófia)

 

Az eredeti kép története

Guido Reni 1622-23-ban készült „Zsuzsanna és a vének” c. festménye (olaj, vászon, 1,17x1,5 m) a Lancellotti család tulajdonát képezte a 18. században, a római Palazzo Lancellotti bibliai jeleneteket ábrázoló képgalériájának műveként. A néhány évvel korábban készült „Lót és lányai” című Reni-kép párdarabjaként tartották számon. Nem tudni, hogy a festő szándéka volt-e a képek párba állítása, vagy csak a gyűjtők kezelték együtt a női bűnt és erényt bemutató bibliai jeleneteket.[1] Miután James Irvine (1757-1831) műkereskedő megvásárolta a képet, a Palazzo Lancellotti-ból az angol Champernowne család tulajdonába került. 1814-től Thomas Penrice birtokolta, majd 1844. július 6-án John Penrice adta el a londoni National Gallery-nek.[2]

A 17. századi másolat története

A kép legkorábbról ismert másolata (olaj, vászon, 1,15x1,50 m) D. Stephen Pepper könyve szerint a 18. században készült, az Uffizi Képtár online katalógusa azonban a 17. századra datálja a professzionális kópiát.[3] A kép az Orleans Gyűjteményből származik, valószínűleg a Modenai herceg gyűjteményéből. (Cat., Bryan, 1798. december 26, no.26.) Egy Willett nevű személy vásárolta meg, majd 1813. június 2-án adta el. Végül Dr. Arthur de Noé Walker (1820-1900) ajándékozta a Galleria degli Uffizi-nek 1893-ban. (Lsz.: 3085). (Kiállítva: Borea, 1975, no.106, fig.61.)[4] A II. világháború alatt máshová menekítették, majd a Palazzo Pitti-ben őrizték 1951-ig. 1973-ban restaurálták, párszor kiállították, jelenleg a  múzeumi raktárban őrzik.[5],  

Julie Cheli Capella budapesti magántulajdonba került másolatának története

A Julie Cheli Capella általt szignált másolat keletkezési éve nem ismert, valószínűleg 1893 és 1919 között készülhetett. 1893-ban, mikor a Guido Reni-kép legkorábbról ismert másolata az Uffizi Képtár tulajdonába került, Capella 19 év körüli lehetett. Egyes információk szerint 1915-ben, mások szerint 1919-ben halt meg a negyvenes évei elején járó firenzei festő, aki több nívós festménymásolatot is hagyott hátra. A múzeumokban olykor másolási naplóban rögzítették, hogy ki, mikor, melyik festményről készített kópiát. Sajnos nem áll rendelkezésünkre ilyen másolási napló, amiből megtudhatnánk Capella másolatának pontos keletkezési évét.

A másolat hamar bekerült a műkereskedelembe. Jelenlegi tulajdonosának felmenőit megelőzőleg azonban már valakinek a tulajdonát képezhette, akiről a festmény vakkeretén látható nemesi címert ábrázoló viaszpecsét is árulkodik. Sajnos az azonosításhoz nem teljesen értelmezhető a címerkép, s túl általános is. A gyűrűspecsét tulajdonosa a pecsét heraldikai tematikája alapján nem csak a Magyar Királyságban birtokos tulajdonos lehetett, hanem Közép-Európában az Osztrák-Magyar Monarchiát tekintve máshová való is, véleményezte Dr. Lakatos Bálint történész.

A másolat jelenlegi tulajdonosának dédnagyapja, Dr. Lekky István (1858, Miskolc – 1937, Budapest) földművelésügyi miniszteri osztálytanácsos, miniszteri titkár gyakori bécsi tartózkodásai során az Osztrák-Magyar Monarchia fővárosában vásárolta meg a másolatot a századforduló környékén.[6] 1898-as titkári kinevezése után sűrűn járhatott Bécsbe. Századfordulós bécsi aukciós katalógusokban talán fellelhető volna még némi információ, hol és mikor vásárolhatta meg Lekky István Capella másolatát.

Lekky István 1914 és 1928 között a budavári Úri utca 16-ban, az ún. Madarassy-házban élt. Capella másolata minden bizonnyal budavári lakásának éke volt. Ha a képhez már korábban, 1903 és 1914 között hozzájutott, korábbi lakásában, a VIII. kerületi Szentkirályi utca 6-os számú házban is megfordulhatott a festmény. Ebben a házban élt József Attila (1905-1937) is.

        

9. kép: Fratelli Alinari, Firenze: Panorámakép a katedrálissal és a Palazzo Vecchio-val, ca. 1890

10. kép: 1892-ben kiadott nyomat: A firenzei Uffizi bejárata, hátterében a Palazzo Vecchioval. fametszet, a bélyegkép mérete: 155x110 mm, tervező: Dosso, rézmetsző: A.Quantin

11. kép: XX. század eleji képeslap a firenzei Uffiziről, hátterében a Palazzo Vecchioval

12. kép: Firenzei turista térkép. Az Uffizi Képtár a 13. pontnál látható az Arno mellett. Julie Cheli Capella rezidenciájának egykori helyét a piros nyíl jelzi.

13. kép: Julie Cheli Capella egykori firenzei rezidenciájának helyszíne

14. kép: Via Venti Settembre 28, Florence, 50129, Italy

15. kép: Via Venti Settembre 28, Florence, 50129, Italy

    

16. kép: Úri utca 16., 1940 körül, Kozelka Tivadar felvétele, BTM Kiscelli Múzeum Fényképtár, Budapest

17. kép: A budavári Úri utca 16. mai képe

Guido Reni festményének és a másolatoknak feltérképezése, összehasonlítása által megbizonyosodtam felőle, hogy egy kiváló és értékes műtárggyal van dolgom. Az eredeti festmény (117x150 cm) méretét 1-2 cm eltéréssel követi az Uffizi Képtár kópiája (115x150 cm) és a budapesti magántulajdonba került Capella-másolat (116x151,5 cm) is. Hasonlóan kis méretváltoztatással készített másolat lelhető fel a hannoveri Gemäldegalerie gyűjteményében (115x148 cm), de múzeumi tulajdonból ismert a New Zealand-i Auckland Art Galleryben őrzött másolat is (91,1x115,3 cm), mely Capella képéhez hasonlóan ugyancsak az Uffizi Képtár 17. századi másolatáról készült egy firenzei festő, Francesco Ciseri (1858-1933) keze által. Magyarországon a Nagyházi Galéria és Aukciósház aukcionált 2005-ben egy hasonló méretű, ismeretlen festő által festett 19. századi másolatot (116x151 cm), de ugyanitt került árverezésre 2008-ban egy kisebb 19. századi másolat is (73x99 cm) hátoldalán olasz nyelvű felirattal.

A Nagyházi Galériában árverezett képek a következő linkeken tekinthetők meg:

http://ezustgaleria.axioart.com/tetel/reni-guido-utan,-19-sz-zsuzsanna-es-a-venek_218955,

http://ezustgaleria.axioart.com/tetel/reni,-guido-utan,-19-sz-zsuzsanna-es-a-venek_452969.

D. Stephen Pepper Guido Reni (Phaidon, Oxford, 1984) teljes életművét felvonultató  katalógusából tájékozódtam még kisebb múzeumi másolatokról, például a Nantes-i Szépművészeti Múzeumben, a dortmundi Cremer Gyűjteményben (90x109 cm), az angliai Holkham Hall-ban (57x71 cm) vagy Shugborough Hall-ban őrzött kópiákról. A magántulajdonban lévő képek közül Pepper egy hamburgi kortárs műhelymásolatot említ meg.

A restaurálás menüpontba hamarosan feltöltendő dokumentációm blogbejegyzésemnél bővebb információkat tartalmaz majd. A művészettörténeti kutatás VII. fejezetében Julie Cheli Capella eddig felkutatott festményeit is bemutatom, a IX. fejezetben pedig Zsuzsanna és a vének történetének XV-XVII. századi itáliai ábrázolásairól is megtekinthető egy képgyűjtemény. 

 


[2] D. Stephen Pepper: Guido Reni (A complete catalogue of his works with an introductory text), Phaidon, Oxford, 1984., p. 240

[4] D. Stephen Pepper: i.m., p. 241

 

Szerző: 

Imrik Zsófia