O Sapientia…! O Adonai…! O Radix Jesse…! O Clavis David…! O Oriens…! O Rex Gentium…! O Emmanuel…!
Ó Bölcsesség! Ó Urunk! Ó Jessze gyökere! Ó Dávid kulcsa! Ó Napkelet! Ó nemzetek királya! Ó velünk lakó Isten!
A képek rákattintva jó felbontásban, élesen jelennek meg!
A BETLEHEMI JÁSZOLHOZ VEZETŐ LÉPCSŐ: December 17. - 18. - 19. - 20. - 21. - 22. - 23.
Az Ó-antifónák a nyugati keresztény egyházak adventi liturgiájának legünnepélyesebb himnuszai. A 9. századtól Európa-szerte felcsendülnek a karácsony előtti héten - december 17. és 23. között - a szerzetesek vesperásnak nevezett esti imájában. (Ero Cras p. 28.)
Elnevezésüket onnan kapták, hogy Ó felkiáltással kezdődnek. Mind a hét Ó-antifóna egy-egy ószövetségi allegóriával szólítja meg, hívogatja a karácsonyi kisdedet, az üdvözítő Jézus Krisztust:
O Sapientia...! - Ó, Bölcsesség...!
O Adonai...! - Ó, Urunk...!
O Radix Jesse...! - Ó, Jessze gyökere...!
O Clavis David...! - Ó, Dávid kulcsa...!
O Oriens...! - Ó, Napkelet...!
O Rex Gentium...! - Ó, nemzetek királya...!
O Emmanuel...! - Ó, velünk lakó Isten...!
Az adventi Ó-antifónák, melyek az ószövetségi nép Messiás utáni vágyakozásának adnak hangot, az üdvtörténet hét lépcsőfokaként is megközelíthetők. (Ero Cras p. 97.)
A 7-es szám évezredek óta a tökéletesség szimbóluma. A földi világot szimbolizáló négy (4 égtáj, 4 elem) és az égi szférát szimbolizáló három (Szentháromság) összege a teljességet fejezi ki, ember és Isten találkozását. (Mészáros P. p.17.)
Az üdvtörténet lépcsőfokain keresztül Isten öröktől fogva létező terve rajzolódik ki: az ember magasabb szintre emelése, megistenítése. Az ember hiába vergődött az ég felé nagy fáradtsággal, saját erejéből elérhetetlen maradt számára a tökéletesség. Imája mégsem veszett el a kozmikus űrben, Isten maga hajolt le hozzá, emberi testet öltött, hogy megdicsőíthesse.
Az ószövetségi ember ég felé kiáltására feleletként érkezett a betlehemi gyermek. A lépcső, melyen az emberiség fölfelé törekedett, a betlehemi jászolhoz vezetett. A benne fekvő Istengyermek, Jézus Krisztus nyitotta meg az idők teljességének kapuját az emberiség számára halálával és feltámadásával.
A Messiásba vetett remény leginkább az ószövetségi Dávid alakjával kapcsolódik össze, aki már egy évezreddel Krisztus születése előtt zsoltárokat énekelt a béke fejedelméről. John Rogers Herbert 1877-ben festett képén Dávid, Izrael jövendő királya betlehemi pásztorként látható. Miközben a nyájat őrzi, Istent dicsőíti. Ezer év múlva ugyanezen a helyen pásztorok hódolnak majd Isten Fia előtt, s fényes csillag vezeti a bölcseket a barlangistállóhoz.
A zsidók számára a hatszögű csillag Isten szimbóluma volt, melyet Dávid pajzsának vagy Dávid kulcsának is neveztek, mivel benne látták a minden titkot megoldó, eljövendő Messiás jelét. (Ero Cras p. 102)
Bizonyos értelemben a mi adventi várakozásunk is hasonló Dávid és a választott nép várakozásához. Az üdvösség kapuja ugyan már nyitva áll előttünk, de ahhoz hogy megtisztult lélekkel beléphessünk rajta, hordoznunk kell keresztünket a megszentelődés útján.
Ahogy haladunk a lépcsőn fölfelé, és az ó-antifónákon keresztül felidézzük az ószövetségi ember várakozását, nem csak időben közeledünk a várva várt Üdvözítőhöz, – kiről az ó-antifónák szövegei Mózes, Jessze, Dávid és a Próféták korának szentírását idézve allegóriákban emlékeznek meg – de személyének és tulajdonságainak megismerésében is közelebb kerülünk hozzá.
Az Ó-antifónák Megváltót hívogató megszólításainak kezdőbetűit visszafelé összeolvasva (Emmanuel, Rex, Oriens, Clavis, Radix, Adonai, Sapientia) kapjuk meg a választ ünnepi imánkra: ERO CRAS. A hétbetűs akrosztichon fordítása: HOLNAP VELETEK LESZEK! Ígérete szó szerint is igaz, hiszen a hetedik ó-antifóna szenteste előtti napon, december 23-án hangzik el. (Ero Cras p. 46.)
A hét Ó-antifónát Sík Sándor fordításában osztom meg.
Felhasznált irodalom:
- ERO CRAS, Az ó-antifónák története és magyarázata, Szerkesztette: Diósi Dávid, Szent István Társulat - Verbum, Budapest - Kolozsvár, 2013.
- Mészáros Péter: Az ó-antifónák és megzenésítéseik. DLA doktori értekezés, LFZE, 2013.
- Kép: John Rogers Herbert: Dávid, Izrael jövendő királya betlehemi pásztorként, 1877. (olaj, karton, 34x55,6 cm)
December 17.
Zene: https://www.youtube.com/watch?v=4fXh55I2zDk
Az I. Ó-antifóna a Megváltó isteni eredetét hangsúlyozza.
A bölcsesség az Ószövetségben Isten tulajdonsága, aki a semmiből egyetlen szavával, akaratával létbe szólította a világmindenséget.
Az Újszövetségben a Bölcsesség maga Jézus Krisztus, az Isten Fia, Isten megtestesült Igéje, aki már a teremtéskor is létezett, sőt, részt is vett a teremtésben, mivel egylényegű az Atyával. Ezért ábrázolták a reneszánszig Isten bölcsességét kizárólag úgy, hogy az Atya a Fiú képét ölti magára a teremtésben.
A Fiú a láthatatlan Isten képmásaként jelenik meg a palermoi palotakápolna 12. századi mozaikján is. A kép a Teremtés ciklus első napjának részletét ábrázolja, mikor Isten megteremti a fényt, majd elválasztja a sötétségtől.
December 18.
Zene: https://www.youtube.com/watch?v=5ksGKdogrCI
A II. Ó-antifóna a megváltás történelmi helyét emeli ki.
Isten Fia, aki egylényegű az Atyával, nem csak a teremtésben vett részt tevékenyen, hanem ki is nyilatkoztatta magát a választott népnek. Szövetséget kötött Noéval, Ábrahámmal, Izsákkal, Jákobbal és a II. Ó-antifónában név szerint említett Mózessel egyaránt.
A Hóreb-hegy lábánál égő csipkebokor képében jelent meg Mózesnek, aki a Kivonulás könyve szerint épp juhait legeltette. Isten hangját hallotta az "égő, de el nem égő" csipkebokorból, s engedelmeskedve leoldotta saruit a szentnek nevezett helyen. Isten feladatot bízott rá: Izrael fiainak Egyiptomból való kiszabadítását, kivezetését.
Az egyiptomi szolgaságból való szabadulás a megváltásnak, a gonosz lélek igájából való szabadulásnak az előképe. Az "égő, de el nem égő" csipkebokor az Angyali üdvözletnek, Mária szűzi anyaságának előképe, hiszen Mária befogadta a Szentlélek tüzét. "Amiképpen Isten megjelent az égő csipkebokorban, mely ugyan lángolt, de mégsem perzselt, úgy született meg Jézus Krisztus a Szűztől, anélkül, hogy az Istenszülő tisztasága csorbát szenvedett volna." (1) Ez a tűz előképe a közeledő karácsonyi fényességnek.
A művészetben a 16. században alakult ki „Az eléghetetlen Csipkebokor” ikonográfiai típus, melynek egy korai nyugati példája Nicolas Froment 15. század végi triptichonjának középképe. Érdemes megfigyelni a kép részleteit! Isten angyalának köpenyét egy tojásdad alakú csat fogja össze, melyen Ádám és Éva bűnbeesése látható. Éva latin nevének tükörképe az Angyali üdvözlet Ave szava. S a csipkebokor fényében, anyja ölében ülő kis Jézus valóban egy tükröt tart kezében, melyen a kisded és a Szent Szűz látható. (2) Az új Éva, Mária engedelmessége révén hozta helyre az első emberpár vétkét. Az ő "igenje" kellett a megváltás művének beteljesítéséhez.
Hivatkozás:
(1.), (2.) Bakos Péter: Amiről a fémikonok mesélnek... Csodás történetek hagyományos és rendhagyó ábrázolásai, Kelet és Nyugat találkozása 1. In: Keresztény Szó. XXIV. 2013. 7. 8.
December 19.
Zene: https://www.youtube.com/watch?v=F9GiHwpEISc
A III. Ó-antifóna a Megváltó nemzetségét nevezi meg.
Jesse (Jessze) Dávid király atyjának, a betlehemi Izájnak latin neve. Jelentése: Jahve embere. Izajás próféta az ő nemzetségéből származtatja a Megváltót:
„Vessző kél majd Izáj törzsökéből, hajtás sarjad gyökeréből.” (Iz 11,1)
Jézus nemzetségfáját, az ún. Jessze-fát a középkor óta ábrázolják terebélyes faként. Szép példája a gyöngyöspatai Kisboldogasszony-templom barokk szoboregyüttese. A fa törzse az alvó Jessze testéből nő ki, ágainak végén szakállas férfialakok, királyok foglalnak helyet. Dávid hárfával a kezében látható köztük. A fa csúcsán a családfa szűzi hajtása, virága, Szűz Mária trónol méhének gyümölcsével, a Kisjézussal.
A gyöngyöspatai oltárt Európa-szerte egyedülállónak tartják, mivel az egyetlen olyan Jessze-fa ábrázolás, melyen Mária születését is megjelenítették. A fa ágainak ölelésében egy tojásdad formájú olajfestményen ábrázolva Szent Anna szüli meg Máriát. Jankovics Marcell művészettörténész szerint a fa egy anyaölre, anyaméhre emlékeztet, s olyan mint egy monstancia, Úrmutató.
A gyöngyöspatai Jessze-fa oltár egy oltárszekrényt is rejt törzsében. Kálvária-jelenettel díszített ajtaja mögött őrzik az Oltáriszentséget. Az oltárszekrény Szent Anna szimbóluma, a benne tartott monstancia Szűz Mária szimbóluma, az Oltáriszentség pedig maga Jézus Krisztus.
"Az asztalos céhek védőszentje, mint általában minden fával dolgozó mesterségé, leggyakrabban Szent József volt; néhol azonban Szent Anna, mert az oltárszekrény elkészítése az asztalos mesterremekek közé tartozott, és Anna méltó volt arra, hogy az „élő tabárnákulumot”, Máriát méhébe fogadja." (1)
Ahogy a monstanciában felmutatják az Eucharisztiát, úgy mutatja fel Jessze nemzetsége is a Megváltót, Jézus Krisztust.
Hivatkozás:
(1.) Magyar Katolikus Lexikon/A/asztalos
December 20.
Zene: https://www.youtube.com/watch?v=-t4J3jpbrzg
A IV. Ó-antifóna Jessze nemzetségén belül tovább szűkíti a kört, a Megváltót Dávid király leszármazottjaként nevezi meg.
A kulcs-allegória a legfelsőbb uralom és hatalom jelképe, melyet a Dávid házából születő Messiás birtokol. Mivel az üdvösségbe csakis általa vezet az út, Ő maga a kulcs az idők teljességének kapujához. (1.)
Mindazok, akik Isten Fiának megváltó halála és feltámadása előtt haltak meg, az alvilágban várakoztak. A Teremtő egytől egyig ismerte és számontartotta lelküket az Ószövetség kinyilatkoztatása szerint. Miután Krisztus kilehelte lelkét, alászállt a halál mélységébe, hogy felkarolja Ábrahám leszármazottait. "Ezért minden tekintetben hasonlóvá kellett válnia testvéreihez, hogy irgalmas és Istenhez hűséges főpap legyen, és kiengesztelje a nép bűneit." (Zsid 2,17) Üdvözítőként szállt le közéjük, s örömhírt hirdetett a lelkeknek.
Benvenuto di Giovanni 1491-ben festett "Pokolraszállás" című temperaképén Krisztus kiszabadítja az Őelőtte élt igazakat. Bal kezét Ádámnak és Évának nyújtja, jobb kezébe Dávid kapaszkodik, aki mögött Keresztelő Szent János látható. Az üdvösségre várakozók közül bizonyára Jézus nevelő atyja, Szent József volt az első, akit Jézus bevezetett Atyja országába, az elveszett, de visszaszerzett, a bezárt, de újra megnyitott mennyországba. (2.)
Jézus keresztzászlója a halál feletti győzelmét hirdeti.
Hivatkozás:
(1.) Mészáros Péter: Az ó-antifónák és megzenésítéseik. DLA doktori értekezés, LFZE, 2013., p. 21.
(2.) Jakubinyi György - Katona Farkas: Szent József tisztelete. A Kiadásért felelős Katona Farkas OCist. p. 62.
December 21.
Zene: https://www.youtube.com/watch?v=h2ldMCmTbGQ
Az V. Ó-antifóna Krisztus igazságosságát hirdeti.
Miként a Nap minden emberre süt, úgy Krisztus, az "Igazság Napja" (sol iustitiae) sem csak a választott népre, hanem az egész emberiségre árasztja ki fényét, hogy minden embert az üdvösség útjára vezessen. (1.)
Keresztelő Szent János atyja, Zakariás főpap nevezi hálaénekében oriens-nek a Megváltót, ami szó szerint napkeletet, hajnalt jelent, allegorikus használatban pedig Isten fény természetére utal.
" ... meglátogat minket a napkelet a magasságból, hogy a sötétben és a halál árnyékában ülőknek ragyogjon, és lépteinket a béke útjára irányítsa.” (Lk 1,78-79)
E földi vándorúton maga Krisztus a tájékozódási pont. Hozzá kell igazodni az életben, "hiszen ez az orientáció az emberi lét „igaz és végső céljához” vezet." (2.)
Maga Jézus is így nevezte magát: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.” (Jn 8,12)
Az Igazság Napja Raffaello Foligno-i Madonna című képén is megjelenik. Ez a kép egy Augustus-kori római prófécia emlékét is őrzi, mely bizonyítja, hogy Jézus születése körüli évtizedekben mennyire általános volt az üdvösség várása. A próféciát egy 5. században lejegyzett legendából ismerjük:
Augustus császár tanácsot kért egy római jósnőtől, a Tiburi Szibillától, hogy elfogadja-e a szenátus által felkínált isteni címet és hódolatot. A szibilla ekkor megjövendölte az igazságosság jelét, Krisztus közelgő születését:
“Nemsokára izzadni, verejtékezni fog a föld, és leszáll az égből a századok királya”.
Még mielőtt a császár elgondolkodhatott volna a szavak jelentésén, a jósnő az égre mutatott, ahol sugárzó fénykoszorúban megjelent Mária a Gyermek Jézussal, és leszállt egy oltárra a Capitolium dombon. (3.)
Később keresztény templom épült az oltár helyén, ami a 12. századtól a Santa Maria in Aracoeli nevet kapta. Titulusa magyarul: “Égi oltárról nevezett Szűz Mária templom”.
E templomnak a főoltárképe volt Raffaello festménye, amit egy folignoi humanista festetett hálából Szűz Máriának, miután villám csapott házába, de mégsem érte semmilyen kár. A donátor, Sigismondo de' Conti térdel a festmény jobb oldalán, akit Szent Jeromos mutat be a Szűzanyának és az ölében ülő Gyermeknek. Vele szemben Assisi Szent Ferenc látható térdre ereszkedve, mellette Keresztelő Szent János, aki a Megváltó előfutáraként mutatta az utat az emberiség számára.
Hivatkozások:
(1-2.) Mészáros Péter: Az ó-antifónák és megzenésítéseik. DLA doktori értekezés, LFZE, 2013. p.21.
(3.) Magyar Katolikus Lexikon/ T/ tiburi szibilla
December 22.
Zene: https://www.youtube.com/watch?v=qc8eOAKDRr4
A VI. Ó-antifóna a Messiás minden nép feletti királyi hatalmát énekli meg.
"Ki ne félne téged, nemzetek Királya? Egyedül téged illet a tisztelet. Mert a nemzetek bölcsei között, sem pedig országaiban nincs senki, aki hozzád hasonló volna." (Jer 10,7)
Amikor Jeremiás próféta "nemzetek Királyának" nevezi a Megváltót, az Úr ígéretére hivatkozik, melyet a babiloni fogság idején tett a zsidóknak: "Egyszer majd minden pogány nép számára világossá válik, hogy Izrael Istene a mindenekfelett álló, leghatalmasabb." (1.)
"Ő az élő Isten, az örök Király" (Jer 10,10), aki védelmezi és vezeti népét, megosztja velük mindenét: "testét és vérét", életét, országát. Megváltása minden emberre kiterjed, legyen bármilyen nemzetiségű. (2.)
Krisztus vére árán a pogányokat is megváltotta, összekapcsolta őket a zsidókkal, „a kettőt eggyé forrasztotta” (Ef 2,14). Ezért hasonlítja Zakariás próféta (Zak 3,9; 4,7), majd Pál apostol is egy templom szegletkövéhez Krisztust. „Ő tartja össze az egész épületet.” (Ef 2,21).
Emeljük tekintetünket a monrealei katedrális 12. századi apszismozaikjára, melyen "Krisztus Pantokrátor" monumentális ábrázolása látható. A Mindenség Ura jobbjával áldást oszt, bal kezében evangéliumos könyvet tart. A győzelmes Krisztus második eljövetelekor ítél majd a népek felett:
"Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot!" (Mt 25, 32-34) Az átkozottak "örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre.” (Mt 25,46)
A hét angyal, kire a világ végén a hét végső csapás lesz bízva, így énekel: „Nagyok és csodálatosak a tetteid, Uram, mindenható Isten! Útjaid igazságosak és igazak, nemzetek Királya. Ki ne félne téged, Uram, és ki ne dicsőítené a neved? Mert csak te vagy szent! Minden nemzet eljön és leborul színed előtt, mert ítéleteid kinyilvánultak.” (Jel 15,3-4)
Hivatkozások:
(1., 2.) Mészáros Péter: Az ó-antifónák és megzenésítéseik. DLA doktori értekezés, LFZE, 2013. p.21.
December 23.
Zene: https://www.youtube.com/watch?v=kt4ZkVqooLs
A VII. Ó-antifóna a Megváltót a törvénnyel azonosítja.
IMMÁNUEL egy héber férfi név, ami szó szerint azt jelenti “Velünk az Isten”. Háromszor fordul elő a Szentírásban, kétszer az Ószövetségben (Izajás 7,14 és 8,8), egyszer pedig az Újszövetségben (Máté 1:23).
Izajás próféta jövendölése szerint az IMMÁNUEL nevet egy újszülött gyermek kapja annak jeleként, hogy Isten hamarosan megszabadítja Júdát az ellenségtől. A prófécia egy olyan korban hangzott el, mikor Izrael és Júda népének hite megingott a Dávid házának adott Isteni ígéretekben. Izajás próféta ezért buzdítja Júda királyát, hogy kérjen jelet az Úrtól, s ne kételkedjen a prófétai ígéretben. Acház vonakodik ezt megtenni, így az Úr maga ad neki jelet:
"Íme, a szűz fogan, fiút szül, és IMMÁNUELNEK nevezi el. Vaj és méz lesz a tápláléka, míg meg nem tanulja elvetni, ami gonosz, és a jót választani. Mert mielőtt ez a gyermek még megtanulná, hogy ami gonosz, azt elvesse, és a jót válassza, pusztává lesz az az ország, amelynek két királya most rettegésben tart." (Iz 7, 14-16)
"Kiterjesztett szárnyai betöltik országod egész szélességét, ó IMMÁNUEL." (Iz 8,8)
"Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme. Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában, amelyet megerősít és megszilárdít a jog és az igazság által. Mostantól mindörökké ezt teszi a Seregek Urának féltő szeretete." (Iz 9,5-6)
A korai Egyház Jézus születésében ennek az ígéretnek a megvalósulását látta. József álmának elbeszélése során fordul elő az Immánuel név harmadik említése a Szentírásban, Máté evangéliumában:
„József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.” Ezek azért történtek, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta szavával mondott: Íme, a szűz fogan és fiat szül, EMMÁNUEL lesz a neve. Ez azt jelenti: Velünk az Isten. (Mt 1,20-23)
A mai Ó-antifóna az Emmánuelnek nevezett Istengyermek Izajási próféciában elhangzott tulajdonságait hangsúlyozza: király és törvényhozó. Megváltói hatalmát az ikonográfiában a keresztpántos gömb fejezi ki, melyet Fra Angelico festményén is kezében tart az Anyja ölében trónoló Fiú. Halálából való feltámadása után, mielőtt visszatért volna az Atyához, Ő maga is ígéretet tett, hogy örökre velünk marad: "... én veletek vagyok mindennap, a világ végéig" (Máté 28,20).
Jézus ma sem hagy minket magunkra, önmagát ajándékozza nekünk az Eucharisztiában, a Szentírásban és emberi kapcsolatainkban. Nap mint nap személyesen szól hozzánk, jeleket ad. Osztozik sorsunkban, vezeti életünket az Isteni jog és a törvény szerint, és előkészít valódi békéjére.
A hét Ó-antifóna Megváltót hívogató megszólításainak kezdőbetűit visszafelé összeolvasva (Emmanuel, Rex, Oriens, Clavis, Radix, Adonai, Sapientia) is választ kapunk tőle ünnepi imánkra. A hétbetűs akrosztichon - ERO CRAS - fordítása így szól: HOLNAP VELETEK LESZEK! Jézus ígérete szó szerint is igaz, hiszen a hetedik Ó-antifóna Szenteste előtti napon, december 23-án hangzik el.
" ... sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van." (Róm 8,38-39)
Áldott karácsonyt!
Imrik Zsófia 2022. december
John Rogers Herbert: Dávid, Izrael jövendő királya betlehemi pásztorként. 1877, (olaj, karton, 34x55,6 cm)